Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Balogh Judit: Székelyudvarhely városi elitjének kialakulása a 16—17. század fordulóján
meny, meglehetősen hamar igyekezett kivonni magát a székely communitas közösségi kötelezettségei, terhei alól, így állandó konfliktusban állt magával a székkel. A fejedelmi támogatók sora már az anyakirálynéval, Jagelló Izabellával kezdődött, aki Udvarhelynek 1557. november 30-án adta első kiváltságlevelét, amelyben minden adótól és rovataitól örökre fölmentette, a portai adó kivételével. 22 Hangsúlyosnak gondolom az évszámot: jól mutatja, hogy a hatalmát ingatagnak érző Izabella a székely városokban is szövetségest keresett az erdélyi nemességgel és voltaképpen a székelység egészével szemben, akik az 1550-es évek elején folyamatosan Fráter György mellé álltak az ő ellenében. Ezt a szövetséget volt hivatott megerősíteni Izabella 1558 folyamán kiadott, további két oklevele is. Ezekben határozottan utasította Udvarhelyszék „tisztjeit és egész közönségét", hogy Udvarhely mezőváros lakosait sem vendégek tartásával, sem a szék által a királyi udvarba küldött követek költségeinek megfizettetésével, sem a szék tisztjeinek fizetendő bírságokkal ne terheljék. 23 Az oklevél kiadója azt is megjegyezte, hogy mindez az immár királyi mezővárosnak nevezett Székelyudvarhely „régi" kiváltságaival ellentétes volna. 24 Ezt a határozott tiltást Izabella egy hónappal később, 1558. november 10-én megismételte, hozzátéve, hogy a szék a várost a közös erdők használatában ne háborgassa, és a város fölött semmilyen hatóságot gyakorolni ne merjen. 25 Azt a tényt, hogy Székelyudvarhely nem egyenlő magával a székkel, János Zsigmond is pontosan tudta. Annak ellenére ugyanis, hogy 1562-ben itt gyűjtötték össze az ellene induló székely sereget, már két esztendő elteltével, 1564 júniusában azt az utasítást adta ki Udvarhely és Keresztúr mezővárosok panaszára, hogy a továbbiakban a két város lakosait kifejezett uralkodói parancs híján senki fizetés nélkül dolgozni ne kényszerítse. Az Udvarhelyre beszállásolt katonák pedig azokat a városlakókat, akiket a házaikból erőszakkal kilakoltattak, haladéktalanul bocsássák vissza. 2 1568-ban János Zsigmond Telegdi Mihálynak, a hat székely szék és Székelytámadt vára kapitányának címezte azt a parancslevelét, amelyben felszólította őt, hogy védelmezze Udvarhely mezőváros lakosait a régi szokás szerint és Izabella királyné kiváltságlevele alapján abban a jogukban, hogy a halárukban lévő erdőket használják. Ezeknek az erdőknek a használatát ugyanis a szentimrei, betlenfalvi és patakfalvi lakosok folyamatosan akadályozták. 27 Ezt a parancsot követte négy nap múlva egy másik, amelyben János Zsigmond mérsékelte az udvarhelyiek terheit, kimondta ugyanis, hogy mivel az udvarhelyiek a vár körül sok szolgálatra voltak kötelezve, a király szá22 Szokl. II. köt. 138-139. p. 23 Uo. 146-147. p. 24 Ez a megjegyzés részint arra utal, hogy ekkor már Udvarhely nem csupán a „székely mezőváros" titulussal rendelkezett, de királyi mezőváros is volt, részint pedig arra, hogy ezt a kiváltságot „régen" szerezte, tehát a 16. század közepénél mindenképpen korábban. 25 Szokl. II. köt. 148. p. 26 Uo. III. köt. 321-322. p. 27 Uo. 329-329. p.
