Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Balogh Judit: Székelyudvarhely városi elitjének kialakulása a 16—17. század fordulóján

többsége féltékenyen őrizte a korábbi kereteket, addig mások igyekeztek közösségi jogaikat megőrizve többletjogosítványokat szerezni. A kiválás azonban lefelé is megtörténhetett. Aki jobbágyul kötötte magát, az valamiképpen sértette a közösség érdekeit. A legerősebb kötődés a falu közössége volt, majd a szék és végül a saját törvényeit meghozó székely nemzet. Aki a katonáskodó és földjét művelő, faluközösségben élő székelység rendjét megbontotta, nemcsak szabályos erőszakot hívott ki maga ellen, de megeshetett, hogy elveszítette székely identitását is. A székelység, az előbb elmondottak alapján, hangsúlyozottan nem volt városlakó. Nagyobb települései, amennyiben a középkor során egyéb funkciójuk is volt, leginkább a szék gyülekezési helye, adminisztratív központja szerepét töltötték be.

13 A 15. században azonban Zsigmond jóvoltából sokan közülük olyan kiváltságokat szereztek, mint a szabad királyi városok, és e kiváltságok egy részét az erdélyi fejedelmek is megerősítették.

14 A város azonban, miután városként kezdett viselkedni, kívül rekedt a jogok és kötelezettségek nagyon is szigorú rendszerén, magán a közösségen. A 16-17. század a székely városok számára a székkel folytatott állandó küzdelemben telt. A városlakó ugyanis nem kívánt fejenként katonáskodni, sem a közösség terheit viselni. A közösség pedig igyekezett visszatéríteni a városias képződményeket a saját rendjébe. A legfejlettebbnek tekinthető Marosvásárhely volt a legtipikusabb példa erre, hiszen ott játszódott le a leggyorsabban ez a változás, s ott volt a legmélyrehatóbb, a legteljesebb a kiszakadás is. A 17. század marosvásárhelyi krónikása, a napló- és emlékiratíró Nagy Szabó Ferenc például maga is székelyként, ha részvéttel is, úgy írt a „székelyekről", mint számára idegenekről. A szintén marosvásárhelyi bíró, majd diplomata Borsos Tamás pedig szabályos megvetéssel számolt be róluk, önmagát mintegy velük szemben definiálva. A székely város lakója tehát kívül került ezen a közösségen. A törvénykezési iratok azt mutatják, hogy a 17. századra a kiszakadás folyamata meggyorsult, illetve voltak olyan csoportok, amelyek esetében ekkorra a kiszakadás már végbement. Marosvásárhely a városok között kétségkívül ilyennek tekinthető. A városi társadalom létrejöttének folyamatát ezért egy olyan város példáján keresztül modellezzük, amely még a 17. század folyamán is alakulásban volt. Székelyudvarhely helye a székely városok között Székelyudvarhely az anyaszék, Udvarhelyszék központja, földrajzi értelemben voltaképp az egész Székelyföldnek is a központjában helyezkedik el. Központi szerepének 13 Az a szervező erő, amely a székelyföldi városias jellegű településeknek a szék más települései közül való kiemelkedésében döntő szerepet játszott, a közösségszervező funkcióval írható le a legpontosabban. 14 Erről lásd: BALOGH 1994.