Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Dominkovits Péter: Rokonok és pénzügyek. A szombathelyi polgárok vidéki kapcsolatairól, végrendeleteik alapján (1606-1665)

officialisai, illetve „kiszolgáló személyzete" lakott (itt ált a domuspraetoria is), míg a hasonlóképpen kicsi Forgó utca önálló kialakulásában valószínűleg nagy szerepe volt a plébánosi lakás ottani rögzülésének. Sorompóval elválasztott önálló városrészt alkotott a Karicsa, amely a 17. század derekán, az 1660-as években keletkezett források szerint Kis- és Nagykaricsára oszlott. A17. századi urbáriumok adathiányával szemben az időszak adóösszeírásai kitűnően érzékeltetik az egyes családok tulajdon- és vagyonviszonyaiban megfigyelhető ingatlankoncentrációt. Ezt jól illusztrálja a Barbély Péter bíróságában, 1620 januárjából felvett házadó-összeírás.

11 A conscriptio adatfelvételének alapját a gyakori birtok adásvételeknél is alapegységként kezelt, 1/4 teleken álló ház/házrész jelentette, amelyhez ideális esetben 8 hold szántó tartozott. (Valójában a jelzett nagyon gyakori adásvételek, foldtulajdon-zálogolások, örökeladások miatt a tényleges házhoz tartozó ingatlanok nagysága ettől erős eltéréseket mutat.) Az adóösszeírás 195 adózó ház mint adóalap tulaj dorn megoszlásáról nyújt információt, mely szempont alapján a város lakosságának vagyonszerkezetében az alábbi differenciálódást lehet kimutatni. A házak döntő többségét az 1 és 2 fertályosok tették ki; míg az elsőbe az összeírt házak 34,4%-a, a másodikba, az ekkor a legnagyobb tömböt jelentő 2 fertályosok közé a 42%-a tartozott. Az első kategóriánál csekélyebb, 1/8-os házat csupán egyet regisztráltak. A házbirtokosok 9,2% 3 fertályos, 5,6% 4 fertályos házbirtokkal rendelkezett. Míg 6 fertályos (1 2/4-es) házingatlannal 3 fő, 5, 5 1/2, 8, 9, 12 fertályos házbirtokkal pedig egy-egy fő rendelkezett. A 17. századi kisváros lakosságának foglalkozásszerkezete jelenleg nem ismert; a kézműiparból élők arányának a növekedését már a korábbi összefoglalók is hangsúlyozták. Ezt a tendenciát legszemléletesebben a céhalakulásokkal szemléltették: „egyre szaporodott az iparból élő réteg, sőt most már megkívánták, hogy céhekbe tömörüljön. Időrendben a szabók (1604), a vargák (1613), az ötvös, csiszár, lakatos, nyeregjártók (1614), a csizmadiák (1625), a gombkötők (1633), a borbélyok (1635), a csapók (1639), mészárosok (1670), a váltóművesek (1676) alakulnak meg vagy válnak ki a régebbi céhjükből."

12 A forráshiányok miatt valószínű, hogy a 16-17. századi Szombathely iparűzőinek foglalkozásszerkezeti megoszlásának vizsgálatára továbbra is csupán egy, a fölöttébb vitatható, jelentős bizonytalanságot hordozó névtani módszer adott.

13 Annak jelzésével, hogy a szétszórt céhtörténeti adatok mellett épp a végrendeletek és nominális információikat felhasználva a viszonylag szerény számú, különböző típusú adóösszeírások alapján képzelhető el az iparűzők társadalomtörténe11 VaML SzVLt, V. 109. Vegyes kötetek, Fasc. A. No. 9., Anno 1620 12 die January vetetek feol minde[n] fertalra d. 25 Judex Petrus Barbel. 12 KÁDÁR-HORVÁTH-GÉFIN 1961.26-27. p. A kérdéskör feldolgozására: KISS é. n. 25-26. p. passim. 13 A módszer használhatóságára és bizonytalanságaira: BÁCSKAI 1967/2007.110-112. p., 126-130. p. Más forrásadottságok Erdély kincses városa, Kolozsvár esetében: JENEY-TÓTH 2004. 18-76. p.