Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegyei mezővárosok vezető testületeiben etnikai, vallási és társadalmi jogállás szerinti képviseleti paritás gyakorlata a feudális kor végén

(főbíró, másodbíró, szószóló jegyző, perceptor stb.) való jelöléskor is figyelembe vették a kiegyenlítést. Azaz ha például a főbíró katolikus volt, a másodbíró a reformátusok közül került ki. Cegléden és Kecskeméten a katolikusok és a reformátusok, Ráckevén, Szentendrén a katolikusok, a reformátusok és az ortodoxok, Óbudán, Vácon, Visegrádon a magyarok és a németek között volt megállapodás a városi vezetés arányában. Nagykőrösön, ahol nagy számban telepedtek le köznemesek, a tanács fele-fele arányban a nemesi és a „polgári osztályból választatott".

5 A magyarországi szabad királyi városok körében már a középkor végén kialakult az etnikai jellegű paritásos képviselet. A legismertebb példaként az ország fővárosának, Budának a 15. századi emikai képviseleti rendszerét említhetjük. A 12 tagú, német többségű tanácsban már a kezdeti időkben is biztosítottak két helyet a magyarok számára, de a magyar esküdtek száma időnként háromra is emelkedhetett. 1403-tól a magyar képviselet száma háromra, időnként négyre nőtt. Az egyenjogú paritás az uralkodó által ösztönzött szabályozás után, 1439-ben történt. Ekkortól teljesen egyenlően fele-fele arányban osztoztak a németek és a magyarok a tanácsnoki és a külső tanácsosi helyeken, és a bírói tisztre évenként felváltva lehetett a két nemzetből választani. A pénzbíró mindig a másik emiloimhoz tartozott, mint a bíró. (Kolozsváron szintén ebben az időszakban alakult ki a német-magyar paritásos képviselet.)

6 A mezőváros élén a tanács állott, melynek - esküdteknek, tanácsnokoknak, tanácsosoknak, tanácsbéli uraknak, szenátoroknak vagy törvénybíráknak nevezett - tagjait általában saját maguk választották a köznépből, illetve a külső tanácsok felállítása után annak soraiból. A mezővárosi szervezet szabad királyi városi eredetére utalnak a német városi jogból magyarra fordított fogalmak is, mint például a belső tanács, külső tanács.

7 A mezővárosi tanácsokban legalább 12 esküdt működött, de idővel ezek a számok egy-egy településen belül állandóan változtak. Nagykőrösön 1709-ben még csak 4 esküdt volt, akik száma „apránként" 12-re szaporodott.

8 Kecskeméten 12 és 24, Cegléden 16 és 32 között váltakozott a szenátorok száma.

9 A 18. század közepétől a felduzzadt mezővárosi lakosság ügyeit a magisztrátusok már nem voltak képesek átlátni, ezért electusóknak (választottaknak) nevezett hivatalviselőket vontak be a kormányzásba. Erre a lakosságtól is jelentkezett igény, valamint az országos kormányszervektől is többször érkezett utasítás, melynek nyomán a mezővárosok belső tanácsai sorra megalakították a köznép képviselőiből a - kezdetben 24-^10, később 60-100 tagú - külső tanácsot, más elnevezésekkel „nagytanácsot, communitast, községet, választott lakosok vagy közönség gyűlését, hatvanas tanácsot". 5 SZABÓ 2004a. 6 SZŰCS 1955. 322-333. p.; KISS 1997.; BÁCSKAI-GYÁNI-KUBINYI 2000. 37^10. p. 7 SÁPI 1983. 216. p. 8 GALGÓCZY 1896. 153. p. 9 KISFALUDY 1992. 32. p.