Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Szabó András Péter: Beszterce város fejedelemség kori kormányzata és politikai elitje. Egy archontológia forrásai és hasznosítási lehetőségei

Miután felvázoltuk a városi igazgatás szerkezetét, tekintsük át archontológiánk forrásait. Bár Beszterce ma Kolozsvárott őrzött levéltára egyike a leggazdagabb erdélyi szász városi levéltáraknak,

34 olyan, a belső és a külső tanács teljes névsorát tartalmazó jegyzőkönyvek, mint a kassai liber restaurationisdk, nem állnak rendelkezésünkre, így az információkat sok helyről kell összegyűjtenünk. További nehézséget jelentenek a szász írásbeliségben szokásos néwariációk, egyes személyeket akár négyféle néven is nevezhetnek, attól függően, hogy latin, magyar vagy szász foglalkozásnevén, esetleg származási helyére utaló, vagy más családnévvel említik. (A magyar névváltozatok különösen a városi levelezésanyagban gyakoriak.) Bár a középkor végéről is fennmaradt két rövid besztercei tanácsi jegyzőkönyvünk az 1517-1522 és az 1525-1541 közötti időszakra,

35 ezek nem szolgáltatnak teljes tisztviselősort. Előbbi némi bíráskodási anyag mellett főleg iratmásolatokat és különböző számadásokat, utóbbi pedig nem eredeti, hanem aló. század közepén készült kivonat, két, azóta elpusztult városkönyvből, amelyek közül az egyik főleg peres bejegyzéseket tartalmazott, a másik pedig a város szabályrendeleteit. A belső tanács tagjaira vonatkozó legfontosabb forrásunk a szenátus actuariumnak nevezett, 1542 és 1661 között vezetett városkönyve, amely bíráskodási jegyzőkönyvként indul, majd a 17. században városi krónikává alakul, de emellett egy rövid időszak (1615—1626) kivételével mindvégig tartalmazza a főbíró, az esküdtek és a jegyző nevét is.

36 Az acmariummal csaknem azonos jelentőségű a százférfiak üléseinek 1605 és 1686 között írt jegyzőkönyve, amelynek nagy előnye, hogy feltünteti a tanácstagok praefectusi tisztségeit is, valamint az osztóbírák (köztük a szószólók) nevét.

37 Ez sem teljes azonban, az 1605-ös év eleje, illetve az 1608 és 1627 közötti évek anyaga hiányzik. A két nagy sor mellett rendelkezésünkre áll még a város fő számadáskönyv-sorozata is, amely az év végi számadásokban 1595 és 1609 között egyenként felsorolja az esküdtek nevét.

38 Csak itt találjuk meg a 17. század eleji szószólókat, és nagy előnye, hogy az actuariummal és a külső tanács ülésjegyzőkönyvével ellentétben nem az év eleji tanácslistát adja meg, hanem az év végit, így kiderülnek belőle az esetleges év közbeni változások. (Ezeket egyébként sokszor a külső tanács jegyzőkönyvében is jelzik.) Az 1615 és 1626 között fennmaradt, bő évtizednyi foghíjat szintén a számadáskönyvek segítségével tudjuk kipótolni:

39 1571-től külön cím alatt vezetik az esküdtek kiküldetéseinek útiköltségét, majd a 17. században az általá34 A levéltár legrészletesebb ismertetője: DORDEA 1985. 35 BVL EI. a. Nr. 1. Magistratsprotokoll 1515-1522 (MOL X 1242 499. doboz), illetve 2. Magistratsprotokoll 1525-1541 (MOL X 1242 499. doboz). Ezek kiadását a közeljövőben tervezzük. 36 BVL III. a. Nr. 3. - A városkönyvek fokozatos differenciálódásáról: BLAZOVICH 2005. 33-37. p. Besztercén a városkönywezetés láthatóan később kezdődött, mint a jelentősebb hazai városokban. 37 BVL III. a. Nr. 11. Kommunitätsprotokoll 1605-1686 (MOL X 1242 325. doboz) 38 BVL IV. a. Nr. 28. Städtische Rechnungen 1590-1623 kiadások (MOL X 1248 297-298. doboz). Az ezt megelőző számadáskönyvben (IV: a. Nr. 27. Städtische Rechnungen 1570-1589 bevételek és kiadások [MOL X 1248 297. doboz]) az év végi számadásoknál csak a jegyző neve szerepel, a főbíróé és a tanácsé nem. 39 BVL TV. a. Nr. 28. és Nr. 32. Städtische Rechnungen 1624-1653 kiadások (MOL X1248 298. doboz).