Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Szabó András Péter: Beszterce város fejedelemség kori kormányzata és politikai elitje. Egy archontológia forrásai és hasznosítási lehetőségei

réteg.

12 A besztercei városi kormányzat felépítése azonban a nem megfelelő forrásadottságok miatt kevésbé került reflektorfénybe. Beszterce, az észak-erdélyi németség egyetlen igazi központjaként a 13. század második felében létrejött, azonos nevű kerület székhelye volt, a középkor végén mintegy 4500 lakossal. A besztercei kerület számos szempontból eltért a szász településterület összes többi részétől, amire elsősorban földrajzi elkülönülése adhat magyarázatot. Közigazgatási, városkormányzati tekintetben leginkább a Barcaságra (és Brassóra) emlékeztetett, ahol a Szász Egyetembe való beilleszkedés után szintén megmaradt a székitől némileg eltérő archaikus kerületi forma. A besztercei kerület a középkor végén és a fejedelemség korában három részre oszlott, a királyi és a besztercei káptalan területéből álló szász kerületre 23-26 faluval, az 1469-ben és 1475-ben Mátyás királytól tartozékként megkapott, szinte teljesen román lakosságú radnai kerületre vagy völgyre, mintegy 15-20 településsel (köztük az ezüstbányászatáról ismert, a 13. század első felében még a régió központjának számító Radnával), valamint Beszterce városára.

13 A beszterceiek ezen túl két Doboka vármegyei község, Borgó és Fehéregyháza birtokosai is voltak. A város adóigazgatási, rendfenntartási és védelmi tekintetben négy, csak sorszámmal jelölt fertályból (Quartale), azokon belül pedig a 16. század végére megszilárdult beosztás szerint összesen 70 tizedből állt.

14 (A tizedekre osztás valószínűleg középkor végi fejlemény - először 1521-ben említik.) Az 1465-ben építeni kezdett városfalon kívül két külváros is feküdt: az ún. felső- (Obere Vorstadt) az első és második fertályhoz tartozott, míg az alsó- (Untere Vorstadt, Niederwallendorf) a negyedikhez. A négy városrész mindegyike magába foglalta a főtér egyik oldalát.

15 A fertályokon belüli egységek, a tizedek élén a tizedesek (decuriones) álltak. A kora újkor folyamán a szász városokban megjelent önigazgató közösségek, a szomszédságok (Nachbarschaften) Besztercén kivételes módon csak 1710-ben alakultak meg, felső kezdeményezésére.

16 A kerület kormányzását a kora újkorban szinte teljesen a város kormányzata látta el. Megismerését nehezíti, hogy rá vonatkozó komolyabb normatív forrás, átfogó sza12 Besztercén a gerébi időszak lezárulta a 14. század második felére tehető: GÜNDISCH 1976.152-156. p. A szász városok korai gerébi vezető rétege párhuzamba állítható a budai ispánoknak 1380 körűiig a városkormányzatot uraló csoportjával: KUBINYI 1973. 62-66. p. Brassó kapcsán a tanácsképes családokról, amelyeket a középkor végén a ,,rathmässige" jelzővel illettek: PHTLIPPI 1984. 164. p. 13 A kerület kiterjedéséről és részeiről röviden: MÜLLER, G. E. 1985.181-183. p.; DORDEA 1985.216. és SZABÓ 2007. 99-112. p. Térképek a kerület kiterjedésének, tartozékainak változásához: BINDER 1994. 380-402. p. 14 KRAMER 1887. 64. p. Beszterce és más szász városok közigazgatási beosztásáról: MÜLLER, G. E. 1985. 105-112. p. A beszterceihez hasonló kolozsvári településrendszer öt fertályra és 111 tizedre oszlott. Itt a városnegyedek vezetőiként az ún. fertálykapitányok is feltűnnek: KISS 2003.193-202. p. Szomszédságok hiányában Besztercén is hasonlóan tág feladatkörrel rendelkezhettek a tizedek, mint Kolozsvárott. 15 GÜNDISCH 1976.176-177. p. és DAHINTEN 1988.4L, 397-398. p. Niederwallendorf 1602-ig önálló község volt. Az 1484-ben elkészült városfalról uo. 67-69. p. 16 MÜLLER, G.E. 1985. 118-119. p.