Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Szabó András Péter: Beszterce város fejedelemség kori kormányzata és politikai elitje. Egy archontológia forrásai és hasznosítási lehetőségei
bályozás nem maradt fenn. Mivel Beszterce vidéke nem széki közigazgatási formát vett fel, nem volt királybíró, és egy 1544 és 1545 közötti rövid kísérlet kivételével nem volt székbíró sem. 18 A középkorban még fel-feltűnő kerületi gyűlésekről a 16—17. században már nem hallunk. 19 A kerület saját tisztviselői „karát" egyedül a 3-6 (a kora újkorban 3-4) ún. kerületi geréb (Landgraf\. Landgreb/senior provinciális) jelentette, 20 akiket a fejedelemség korában valószínűleg a város belső tanácsa nevezett ki egyéves időtartamra. A kerületi gerébek szedték be a kerület adóit, ebből kisebb összeget önállóan is kifizethettek, illetve döntőbíróként eligazították a kerület falvainak egymás közötti vitás ügyeit. A 17. században ők fizették ki a szenátoroknak a kiküldetéseik után járó éves tiszteletdíjat is. Tevékenységüket, egyben archontológiájuk egy részét abból a számadáskönyvből ismerjük, amelyet 1624 és 1692 között vezettek a kerület korlátozott hatáskörű külön gazdálkodásáról. 21 A kerület és a város legfőbb katonai, igazságszolgáltatási és közigazgatási tisztviselője Brassóhoz hasonlóan a főbíró (Oberrichter/supremus judex) volt, akinek munkáját az említett feladatokban a belső tanács segítette. 22 Az először 1366-ban feltűnő testület száz évvel később már biztosan tizenkét esküdt polgárból (iurati cives/consules, senatores) állt. 23 A bíró és belső tanács választásában és ellenőrzésében a háztulajdonos polgárok községét a 16. században váltotta fel a külső tanács, a százférfiak (Hundertmannschaft/centumviri) testülete. 24 Az először 1521-ben említett, 17 Az erdélyi szász városok szabályrendeleteit leginkább a következő két kiadványban találjuk meg: SCHULER VON LIBLOY. 1862 és KOLOSVÁRI-ÓVÁRI 1885. Ezek azonban besztercei joganyagot nem tartalmaznak, főleg Szebenre és Brassóra koncentrálnak. 18 Székbíró az archontológia fő forrásául szolgáló jegyzőkönyvben csak az 1544—45-ben szerepel. Beszterce város és kerület levéltára (a továbbiakban: BVL) — mikrofilm formájában a Magyar Országos Levéltárban IV. a, Nr. 3. Városi tanácsi jegyzőkönyv („Actuarium") 1542-1661 (MOL X 1242 290. doboz) fol. 19. r. és fol. 25. r. Georg Eduard Müller ezzel szemben, valószínűleg pontatlanul, úgy tudta, hogy a szebeni provincia hatását tükröző kísérlet 1545 és 1547 között zajlott, illetve hiúsult meg. MÜLLER, G. E. 1985.228. p. A szász széki (egyben városi) igazgatásról röviden: EMBER 1946. 584-587. p. 19 MÜLLER, G.E. 1985. 291. p. 20 A tisztség először 1439-ben tűnik fel, viselőit ekkor még kerületi esküdtnek nevezték. A kerületi gerébi és esküdti funkció azonossága 18. századi adatokból egyértelmű. MÜLLER, G. E. 1985. 231-232. p. 21 BVL IV. c. Nr. 624. A kerületi gerébek számadáskönyve 1624-1692. (MOL X 1248 309. doboz) Címlapján: „Regestum dominorum provincialium districtus Bistriciensis dominus Andreas F rum Jadensis, dominus Stephanus Decani Magni Demetriensis, dominus Michael Zekel Dipsensis 1624 1. januarii" 2. p. 22 A besztercei és brassói főbírói tisztről, amelyek a királybírósággal ellentétben kezdettől választott funkciók voltak: SCHULER VON LIBLOY 1867. 441. p. és MÜLLER, G. E. 1985. 211-212. p. Mind a bíró, mind pedig az esküdtek lakóháza adómentességgel rendelkezett: DAHINTEN 1988. 198. p. A tanácsurak egyes szakirodalmi adatok szerint rendes évi fizetést is kaptak: MÜLLER, G. E. 1985. 62-63. p. 23 MÜLLER, G. E. 1985. 29. p. és 59. p. 24 Az erdélyi városok közül először Kolozsvárott tűnik fel a külső („felső") tanács, 1441-ben hatvan, majd az 1458-as szász-magyar uniótól száz fővel. KISS 2003.163-164. p. A királyföldi városokban valószínűleg csak a 15. század végén, II. Ulászló 1495-ös kiváltságlevele nyomán jelenik meg. SCHULER VON LIBLOY 1867. 445. p.; MÜLLER, G. E. 1985. 75-76. p.
