Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Szabó András Péter: Beszterce város fejedelemség kori kormányzata és politikai elitje. Egy archontológia forrásai és hasznosítási lehetőségei

1700 közötti archontológiáját.

4 Erdélyről hasonló összeállításokkal alig rendelkezünk. Szebenben Gustav S ei wert, illetve Franz Zimmermann 19. századi publikációinak köszönhetően egészen 1884-ig ismerjük a főtisztviselők jegyzékét, azonban mind a belső, mind pedig a külső tanács tagjainak listája hiányzik.

5 A sokkal rosszabb forrásadottságú Brassó archontológiáját 1916-ban Friedrich Stenner készítette el.

6 Ez kiterjed ugyan a szenátusra is, ám a történész az anyaggyűjtést kizárólag a személyek köré csoportosította, így a testület változásainak vizsgálatára nem alkalmas. Binder Pál pedig a szász-magyar viszonyt elemezve 1982-ben megjelentette Kolozsvár tisztviselőinek, belső és külső tanácstagjainak egy-egy nem teljes jegyzékét.

7 Gernot Nussbächer Brassóról és Segesvárról készített archontológiai sajnos mind a mai napig nem jelentek meg. A kisebb szász városokkal kapcsolatban érdemes megemlíteni azt a táblázatot, amelyet egy vegyes tartalmú városkönyv felhasználásával Joseph Bedeus von Scharberg állított össze Medgyes 17. századi tisztviselőiről és belső tanácsairól, valamint Kőhalomszék 1366 és 1877 közötti polgármestereinek, királybíráinak és székbíráinak 1913-ban közölt listáját.

8 Komád G. Gündisch publikációi nélkül Beszterce városával is hasonlóan állnánk. Mivel Otto Dahinten volt besztercei főépítész várostörténeti összefoglalása archontológiai célokat nem tűzött ki maga elé, így sokáig csak Albert Berger 1403-tól 1871-ig terjedő fobírójegyzéke állt az e típusú kutatás rendelkezésére.

9 Konrád G. Gündisch azonban egy 1976-ben megjelent tanulmánya függelékeként a 13. századi kezdetektől egészen 1526-ig elkészítette a besztercei „patriciátus" adattárát, és ebben nemcsak a főbírókat és a belső tanács ismert tagjait szerepeltette, de azokat a személyeket is, akik tiszteleti címzéseik alapján tanácstagság nélkül is az elithez, azaz a vezető családok valamelyikéhez tartoztak.

10 Az így nyert archontológiát később az erdélyi szász városok középkori „patriciátusát" bemutató, nagy összefoglalásában hasznosította.

11 Míg elemzésének hangsúlya az előbbi esetben a városi társadalom vagyoni rétegződésére esett, addig monográfiájában elsősorban a szász elit változásának nagy határát kereste (a gerébi, illetve a kereskedői-vállalkozói korszak között), másrészt pedig azt a tételt igyekezett igazolni, részleges sikerrel, hogy a német birodalmi városokhoz hasonlóan az erdélyi szász városokban is létezett egyfajta örökletes vezető 4 H. NÉMETH 2006. 5 SEIWERT 1875. és ZIMMERMANN 1884. Míg előbbi az 1309 és 1499 közötti időszakot dolgozta fel, addig utóbbi az 1500 utánit. 6 STENNER 1916. 7 BINDER 1982. 212-216., 230-231., 277-309. p. 8 BEDEUS VON SCHARBERG 1858. 79-85. p. Listát ad a polgármesterekről, királybírákról, székbírákról, Stadthannokról, tanácstagokról és jegyzőkről, az 1666 és 1699 közötti időszakról az iskola rektoraira és a lelkészekre is. - H. MÜLLER 1913. 470—476. Csak a polgármesterek, királybírák és székbírák. (Kőhalom egyébként a széki és városi kormányzat összekapcsolásának különleges példája, a szék, illetve a város fötisztviselőit tömörítő tanáccsal. 9 DAHINTEN 1988. és BERGER 1897. Berger adattára egyszerű föbírójegyzéknél annyival bővebb, hogy feltünteti a tanácstagság kezdetét is, illetve az elhalálozás időpontját, ha ismert. 10 GÜNDISCH 1976. 181-191. p. 11 GÜNDISCH 1993. Megállapításainak összefoglalása: uo. 341-348. p.