Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Goda Károly: A hatalom szociológiája: közéleti városvezető csoportok a 15—16. századi Sopronban

Összegzés A16. század vezetőinek karrierjeit és csoportformálódásait összegezve el kell ismerni, hogy a változás, és így a társadalmi töredezettség számos esetben jelen volt a vezetők egymást követő sorozatában. Sokan megpróbálták ugyan fiukra, illetve vejükre „testálni" befolyásukat, ám a vezetői szerep átörökítése nem járt sikerrel. A feltárt életutak egyben arra is rámutatnak, hogy többen hiába voltak második generációs városbírák és/vagy polgármesterek, utódaik már nem folytatták közéleti sikereiket. Néhány esetben pedig egy esetleg biztató, akár több generáción is átívelő közéleti karrier azért szakadt meg, mert az adott vezető tudatosan Bécsújhelyen vagy Bécsben folytatta tovább életét. A fenti példák alapján jogosnak tűnhet az a korábbi szakirodalmi megállapítás, miszerint Sopronban nem voltak többgenerációs városvezető családok, tehát nemcsak jogilag, de gyakorlatilag sem léteztek patríciusdinasztiák. A fenti esetek amellett, hogy részben megerősítik ezt a tételt, számomra mégis inkább egy még jelentősebb sajátosságot emelnek ki. A vezetésből kieső családok helyére ugyanis új, sok esetben tehetségesebb, ügyesebb feltörekvő polgárok kerültek. Mindez valójában egy érdemalapú, ún., jneritokratikus" karrierlehetőséggel is kiegészítette, gazdagította a korabeli soproni városvezetésbe történő bekerülés lehetséges mintázatait. Másrészt azonban a korábbi példákból látványosan kiderült, hogy az 1530-as és az 1560-as évektől a korábbiakhoz képest egy-egy személy kezében tovább összpontosult a hatalom (lásd az /. és a 2. ábrái). A polgármesteri tisztség esetében ekkor igazolhatóan felerősödtek az egyszemélyi vezetés irányába mutató tendenciák, még ha a kör teljesen nem zárult is be. Ugyanis, ha sokaknak nem sikerült is atyáról fiúra örökíteni a vezető szerepet, az egyes csoportok az előző vagy az őket követő városvezető körök özvegyeivel, illetve lányaival való házasságok révén egyrészt csoporton belüli, másrészt nemzedékeken átívelő rokoni kapcsolatba kerültek egymással (lásd a 4. ábrái). Gyakorlatilag ilyen típusú szálak az 1510-es évektől kezdődően közvetlenül kötötték össze az egyes évtizedek egymást követő városbíráinak és polgármestereinek legalább a felét. Ráadásul, bár a közvetlen férfiági tanácsosi és városvezetői átörökítés három nemzedéken át ritka volt ugyan, erre is látható példa a korábbiakban (pl. a Siebenbürger és a Nagy család). Összefoglalva tehát az eddigi eredményeket, a következő - a korábbi szakirodalom megállapításait több ponton módosító - összegzésre jumatunk. A 15. század végi és a 16. századi Sopronban a közéleti szerepek csúcsának számító városbírói és polgármesteri pozíció egyre átfogóbb hatalommal és fokozatosan szélesedő, közvetlen anyagi előnyökkel járt. Ennek megfelelően megszerzésükért a polgárközség tagjai között komoly versengés folyt, amelyben az ausztriai városokból származó polgárok is sikerrel vehettek részt. A mind az értelmiségiek, mind a város tehetősei számára integrációs csoportnak tekintett vezetői kör természetesen - Házi Jenő megállapításaival ellentétben - korántsem volt egységes, és a vezetésben valójában sosem valósult meg eszményi összhang. Egyben Szűcs Jenő megállapításait is felül kell vizsgálni. Szerinte ugyanis nem csupán