Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Goda Károly: A hatalom szociológiája: közéleti városvezető csoportok a 15—16. századi Sopronban

a városi társadalmat osztották meg antagonisztikus ellentmondások, hanem a vezetői tisztségeket is folyamatosan, egy másfél évtizedenként szinte állandóan változó, egymással rivalizáló csoport tagjai tartották kezükben. A bemutatott példák arra világítanak rá, hogy igenis voltak nemzedékeken átívelő városvezető családok, még havalóban sem számukban, sem jellegzetességeikben nem hasonh'thatók is a német birodalmi városok ún. „patrícius-nemzetségeihez" (lásd a 4. ábrái). Korántsem igaz továbbá Szűcs azon megállapítása, hogy a városi vezetők igyekeztek az ún. „feudalizálódás" útjára lépni. Sokan valóban a termény- és szőlőtermelésbe forgatták át a tőkéjüket, ám ezt azért tették, hogy így kiváló, exportképes áruhoz jutva a kézművesipari termékek kereskedelménél jóval busásabb hasznot érjenek el. Vállalkozói-üzleti karakterük tehát nem szűnt meg, sőt a fenti átalakulás jelzi csak igazán kiváló gyakorlati érzéküket. A városvezetői körbe továbbá - Szűcs és Mollay megállapításaival ellentétben a gazdag nagykereskedőkön és néhány iparoson kívül, mint láthattuk, jóval tágabb körből kerülhettek személyek. Ráadásul sokszor egy ügyesen tető alá hozott, kedvező házasság, esetleg szerencsén és rátermettségen egyaránt múló sikeres gyámtevékenység sokkal nagyobb súllyal eshetett latba a közéleti szerepek megszerzésekor, mint a korábban felhalmozott családi vagyonok. Az egyes példák tükrében a hatalmi pozíciók folyamatosságának és változásának együttes mintázata nem írható le egyszerűen sem zárt városirányító dinasztiák sorozataként, sem az aktuális vezetői körök minden átmenet nélküli, folyamatos cserélődéseként. A bemutatott esetekben tehát a városbírák és a polgármesterek rekrutációjában egyszerre rajzolódik ki egy vérségi alapú folyamatossági modell, és egy meritokratikus, több esetben házassággal is megerősített érvényesülési minta (lásd az 7. és a 4. ábrát). A soproni városvezetői, azon belül is polgármesteri kör (39 fő) sajátos nyitottsága még szembeötlőbb a Bécsújhellyel (40 fó), illetve a Béccsel (41 fő) való összehasonlítás során, hiszen 1479 és 1600 között a mintegy kétszer, illetve nyolcszor népesebb két ausztriai városban közel a sopronival azonos számú polgár töltötte be a nevezett pozíciót. Ha összevetjük ezeket az adatokat, kiderül, hogy az 1530-as évektől mindhárom közösségben szűkült a városvezető polgárok köre (lásd az 5. ábrát), ám a fenti megállapítás mégis látványosan domborítja ki a magyar szabad királyi város sajátos nyitottságát. Meggyőződésem szerint a közélet csúcspozíciója megszerzésének eme összetett lehetőségrendszere, azaz a városvezető rétegbe való bekerülés részleges nyitottsága nagyban hozzájárult a 16. századi soproni vezető réteg mind gazdasági, mind politikai sikereihez. Hivatkozott irodalom BLAZOVICH 2005. BLAZOVICH LÁSZLÓ: A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch. In: Gerichtsbuch/Bírósági könyv (1423-1531). Szerk. HÁZI JENŐ - NÉMETH JÁNOS.