Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Glück László: Az öt máramarosi város lakosságának elnemesedése a 17. században

mesi és polgári rend 1622-es megegyezésében külön kikötötte, hogy a nemesek zselléreinek is fizetniük kell a városi adót. A felettük való joghatóságot illetően azonban a nemesség és a polgárság utóbb ellentétbe került. Az 1694-ben született megegyezés a nemesi telken lakó zselléreket a nemesek, a civil telken lakókat a polgári magisztrátus joghatósága alá helyezte.

60 Természetes dolog, hogy a megyei-uradalmi tisztviselőknek, kisbirtokosi életformát élő jelentősebb városi nemeseknek határbeli birtokuk műveléséhez munkáskezekre volt szükségük, s ezt - bár elszegényedett polgártársaik munkáját is igénybe vették - többnyire ilyen zsellérek befogadásával biztosították. Csakhogy ezen a vidéken ez nem ment minden következmény nélkül. Máramarosban ugyanis az öt városon kívül magyarság alig élt, a megye északi felét ruszinok, a délit románok lakták. Mivel a máramarosi románság döntően kurialista nemesekből állt, a ruszinok viszont túlnyomórésztjobbágyok voltak, a városi zsellérség forrását is elsősorban utóbbiak alkották, kiváltképpen mivel több esetben a városi nemeseknek maguknak is voltak falusi birtokaik (természetesen ugyancsak a ruszin vidéken). Jórészt ennek köszönhető, hogy az 1600-ban még teljes egészében magyarok, illetve elmagyarosodott szászok által lakott öt városban megtelepültek a ruszinok, akik még Szigeten is (ahol ma már alig élnek) előbb jelentek meg, mint a város mai többségét alkotó románok. Az öt város 17. század eleje óta gyökeresen megváltozott helyzetét magunk sem tudnánk jobban összefoglalni, mint ahogy közrendűnek megmaradt lakosaik tették az 1750-es évek elején: „A' mi illeti ezen öt városoknak állapottyát, Szigeth legfelsőbb város, mágnásokkal, úri fo rendekkel és egyházi nemessekkel, nagy mértékben pedig dubiae nobilitatis személlyekkel tellyes; holott immár a' mágnások és úri fo rendek curiákat erigáltanak, és a' curiákhoz tartozó mindennemű cselédeket az udvarukban egész immunitásban tartanak, sőt városi lakosok közzül is maguk szolgálattyára némellyeket applicálnak. Bialcsordákot, méneseket és számas marhákot olly bűséggel tartanak, hogy a legelő mezőn a' közönséges népnek marhái szűkön élődhesenek; vendégfogadó és serfőző házakat erigáltanak [...]. Hosszúmező sok faluknál alábbvaló, kevés népből álló szegény helység, [...] edgy korcsomája vagyon ugyan, de a' nemességh neve alatt lévők ezeket is annyéra megnyomták, hogy csak fele usust vehetik kocsmájuknak. Huszth várossá, hasonlóan valamint Szigeth, fő rendekkel és 60 1622: lásd 35. a jegyzetet; 1694: Corp. Stat. EL 218-219. p. 61 A zsellérek etnikumára vezetéknevükből egyértelműen lehet következtetni, mivel a szláv és a román nevek könnyen elkülöníthetők, sok zsellért pedig egyenesen az „Orosz" vezetéknévvel illettek új lakókörnyezetükben. A zsellérek összeírásai: Mm. m. lt., Tárgy sz. r. iratok, 8. tétel fol. 53v, 55v (Huszt, 1701 körül), Mm. m. lt., Tárgy sz. r. iratok, 29. tétel fol. 93-95., 179-181., 204. (mindhárom város, 1728), MOL E 156 fasc. 72. no. 39. (mindhárom város, 1744). Egyéb adatok: 1639-ben Szigeten kifosztották Rusz Kosztat, Bartos György zsellérét. Mm. m. lt., Jkv. I. köt. fol. 344r. 1737-ben Szerencsy Gerzson eladja a verhovinai Priszlopban bírt részét „Szigeth várossában, magam keze alatt levő Krasznyanin Vaszil jobbágyomon kívül", vagyis Krasznyanin eredetileg a priszlopi birtokhoz tartozó örökös jobbágy volt, onnan telepítette a földesúr a városi birtokára. MOL E 148 fasc. 1812. no. 81. Ugyancsak a nevek alapján állapítható meg, hogy 1600 körül lényegében mindegyik város színmagyar volt még: MOL E 156 fasc. 174. no. 25. (Egyébként ruszinok nem kizárólag városi nemesek zselléreiként települtek le a városokban a 17. században.)