Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Pál Judit: Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben

PÁL JUDIT KATOLIKUS BÍRÓ A REFORMÁTUS VÁROS ÉLÉN Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben Az állarnhatalom megszilárdítása Magyarországon, és ezen belül a szabad királyi városok egyre szélesebb körű ellenőrzése együtt járt a katolikus vallás térhódításának támogatásával. A helyi elit vizsgálatakor egyáltalán nem elhanyagolható tényező a felekezeti szempont. A felekezeti küzdelmek ugyanis rányomták bélyegüket néha vallási szempontból semlegesnek tűnő témákra is. A helyi szintű hatalomgyakorlás vizsgálata a 18. századi Magyarországra nézve még a kezdeteknél tart. Hogy jobban megragadhassuk a jelenséget, szükség van minél több esettanulmányra. Meg kell néznünk, hogy kiken keresztül történt a hatalomgyakorlás, kik voltak a közvetítő figurák. A különböző hatalmi szférák közti átmeneti területeken, kapcsolódási pontokon olyan személyek működtek, akiknek feladata a közvetítés volt. Számukra - ha ügyesen működtek - meglehetősen tág tér nyílt a hatalom, az információ kezelése, illetve közvetítése terén. A közvetítő személyek szerepe az államapparátus teljes kiépítéséig - azaz még igen hosszú ideig - már a nagy térbeli és kulturális távolságok miatt is nagyon fontos maradt. Mi történt azonban akkor, amikor a „közvetítő" maga is idegen volt? Milyen tényezők járultak hozzá sikeres, illetve sikertelen működéséhez? Hogyan illeszkedik ez a konfesszionalizációs folyamatba? A továbbiakban a fenti kérdésekre keresek választ egy szatmárnémeti főbíró karrierjének elemzésén keresztül. Szatmárnémeti közigazgatása a 18. század első felében Szatmár és Németi a 18. század elejéig két különálló városnak számított, bár csak a Szamos választotta el őket. A szabad királyi városi rang elérése a két város régi kívánsága volt. A városi tanács a 17. század közepén már komoly lépéseket tett ez irányban. A szatmáriak a 18. század elején, a szatmári béke után ismét elérkezettnek látták az időt céljaik megvalósítására. Ezúttal próbálkozásaikat - nem utolsósorban a kincstár krónikus pénzhiánya miatt - siker koronázta,

2 jóllehet a szatmári béke idején az ikerte1 A tanulmány a Volkswagen Stiftung támogatásával készült. 2 Lásd erre: PÁL 2006. 203-226. p. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV ni. 2008. 205-226. p.