Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építészete a századfordulón (1888-1907) Ismerteti: MÉSZÁROS BALÁZS

Az építtetők, illetve az építkezések jellege alapján következetesen végrehajtott differenciálás ezzel szemben inkább a városfejlődésre gyakorolt hatások elkülönítésében segíthet. Megmutatja mennyiben és milyen áron, illetve milyen csatornákon keresztül érvényesülhettek a magánszemélyek, a városi vezetés, a megye, az állam vagy éppen a Pécsett nem kis súllyal rendelkező katolikus egyház elképzelései a város arculatának formálásában, meghatározásában. Ebben a vonatkozásban a kötetben is több megállapítást találunk. A szerző többször kiemeli a városvezetés elzárkózását a századfordulón megjelenő szecessziós irányzatokkal szemben. A reprezentatív városi épületeket a historizmus szellemében építették fel (színház, városháza), jellegzetes a nagyrészt a mérnöki hivatalban tervezett városi középületek (iskola, kórház) puritánsága is. Ezzel szemben az állam a historizmus modernizált formáinak is teret engedett a központilag vagy valamely állami vállalat által finanszírozott épületeken (postapalota, állami gyermekmenhely). A bécsi szecesszió hatását mutató építkezések azonban a korszakban kizárólag magánszemélyek megrendeléseihez köthetők, s leginkább bérházakat, lakóházakat eredményeztek. A kötet újdonsága, hogy a szerző éppen a fizikai környezeten keresztül nyújt betekintést a város történetébe. Az elsősorban a városi társadalomra, annak szerkezetére, rétegződésére és az egyes rétegek mentalitására és életmódjára korlátozódó korábbi elemzésekkel szemben így a városi tér kerül az elemzés középpontjába, úgy azonban, hogy az épített környezet esztétikai szempontú bemutatását ötvözi azoknak az erőknek, hatásoknak, folyamatoknak és szereplőknek a bemutatásával, amelyek szerepet játszottak e környezet megteremtésében. Mindazonáltal mégis hiányzik annak összegzése, ami az egyes építkezések történetén túl a város lakóinak fejében, illetve a dolog természetéből fakadóan inkább csak a városvezetésben - beleértve itt a törvényhatósági bizottságot is - a városról mint egészről élt és hatott: hogyan fogták fel a várost mint kulturális közeget? Mit tekintettek a városi lét alapfeltételeinek, mit gondoltak a város mint organizmus működéséről? Miért utasították el a magyaros és szecessziós építészetet a historizmussal szemben? A városi polgárság többször hangoztatott konzervativizmusának és a város tudatos fejlesztése iránt tanúsított érdektelenségének tézisei nem szolgáltatnak kielégítő magyarázatot ezeknek a problémáknak a megértéséhez. Pilkhoffer Mónika könyve olyan terület bemutatására vállalkozott, amelyet Pécs, de más magyarországi városok esetében is eddig csak kevéssé vizsgáltak, a téma monografikus feldolgozására pedig alig említhető példa. Ez a munka éppen ezért vet fel több olyan megválaszolásra váró kérdést és problémát, melyek alapos végiggondolása Pécs és más városok készülő történeti monográfiája szempontjából is megkerülhetetlen. Mészáros Balázs