Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Korner Zsuzsa - Nagy Márta: A városrendezési szabályozások története Magyarországon Ismerteti: CSÁKI TAMÁS

KÖRNER ZSUZSA - NAGY MÁRTA A városrendezési szabályozások története Magyarországon Budapest, 2004. Műegyetemi Kiadó, (Urbanisztikai Füzetek) 147 p. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Urbanisztika Tanszéke 2004-ben Urbanisztikai'Füzetek: címmel új könyvsorozatot indított útjára. A sorozat eddigi négy kötetéből három dolgoz fel történeti témát, ezek mindegyikét a tanszéken tanító Korner Zsuzsa és településtervező kollégája, Nagy Márta jegyzi. Könyveik a hazai építészet- és városépítészet-történet egy-egy fontos, eddig átfogóan alig kutatott problémájának összefoglalását kísérlik meg: a két újabb a telepszerű lakásépítés történetét elemzi (az 1945 utáni kötetben már széles nemzetközi kitekintésbe ágyazva); a korábbi - ez recenziónk tárgya - a török hódoltság utáni magyarországi várostervezés történetének áttekintésére vállalkozik. A jegyzet formátumú mű ugyan nem tankönyvként jelent meg, de szerzői - egyes megfogalmazásaikból ítélve - elsődleges olvasóközönségnek a településtervezéssel ismerkedő egyetemi (doktori iskolás) hallgatókat, illetve e szakma művelőit és nem a történettudományi közvéleményt, a várostörténet kutatóit tekintették. A kötet az ország településeinek a török hódoltságot követő 18. század eleji újjáépítésétől, újratelepítésétől a rendszerváltás utáni évek fejleményeiig tekinti át a magyarországi várostervezés történetét. Nemcsak a tervezés történetét, a jellegzetes beavatkozási típusokat, szabályozási feladatokat mutatja be, de önálló alfejezeteket szentel a várostervezéssel összefüggő állami és a városi jogalkotás (szabályrendeletek, kisajátítási és építésügyi törvények), illetve a szabályozást végző intézmények, építésügyi szervek történeti alakulásának is. A könyv három nagy kronológiai egységre tagolódik: első része a kiegyezésig tartó időszakkal, a középső az 1867-től 1937-ig (az első hazai általános városrendezési törvény megszületéséig) terjedő periódussal foglalkozik, a harmadikban pedig egyes jelenkori problémák is tárgyalásra kerülnek. Az egyes alfejezetek a várostervezői beavatkozások különféle típusait vizsgálják eltérő csoportosításban: az első részben a szabályozó jellegű beavatkozásokat és városbővítéseket, később az egész városterületre kiterjedő, illetve az egyes városrészeket érintő terveket különítették el egymástól a szerzők. A hetvennégy szövegközi illusztrációval együtt kevesebb, mint százötven oldal terjedelmű, szerény kiállítású kötet nem hirdeti harsányan, hogy milyen merész feladatra vállalkozik: ez ugyanis az első tudományos kísérlet a hazai várostervezés egy nagyobb periódusának történeti összefoglalására. Előzményeiként legfeljebb a magyar „városépítés" történetének sok évtizeddel ezelőtt született két - hangsúlyozottan vázlatos, kéziratként közreadott - áttekintését (Gerő László, illetve Makkai János tollából), vagy Perényi Imre 1978-as Városépítéstan tankönyvének Városépítés Magyarországon című fejezetét említhetnénk. E művek azonban a városépítés története alatt általánosan az épített környezet történeti fejlődését, a városszerkezet alakulását, a városkép változásait értették. Az ezeket szabályozni, tervezni törekvő hatósági-mérnöki beavatkozásnak a történeti vizsgálatára kevés figyelmet fordítottak; legfeljebb ennek egy-egy kiemelkedő alkotását, momentumát tárgyalták. Nem csak a fentiek miatt bátor-merész a szerzők vállalkozása, hanem azért is, mert a hazai várostervezés története - tekintsük azt az építőművészet egy ágának, vagy tudományos diszciplínának, esetleg közigazgatási tevékenységnek, netán olyan társadalmi cselekvésnek, amelyben mindezen területek képviselői szót kérnek - kevéssé kutatott. A városi közterületeket formáló terveket, valamint a városi építkezés műszaki és jogi szabályozóit a többnyire egyes