Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Andrew Lees: Cities, Sin, and Social Reform in Imperial Germany Ismerteti: PERÉNYI ROLAND

részlet is.* A részben korábban megjelent írások átdolgozott változataiból, részben pedig újonnan írt tanulmányokból összeállított könyv célja kettős. Azon túl, hogy a szerző felvázolja a 19. század végi, 20. század eleji német nagyvárosokban tevékenykedő társadalomreformer szervezetek főbb törekvéseit, egyben ellenérveket keres a német történészek, köztük Hans-Ulrich Wehler vagy Detlev Peukert által kidolgozott, és azóta is erősen vitatott Sonderweg-elmélettel szemben. A Sonderweg-elmélet szerint a megkésett nemzetállammá válás miatt a vilmosi Németországban - szemben más „nyugati", elsősorban az angol, francia és amerikai politikai rendszerrel - a konzervatív gondolkodású, antiliberális elit kezében volt a kizárólagos irányítás, a középosztálynak nem volt beleszólása a politikába. Az állam tekintélyelvű irányítása megteremtette az ún. „alattvaló-társadalmat" (Untertanengesellschaft), ami az első világháború elvesztését követően szinte törvényszerűen torkollott az 1933-as náci hatalomátvételbe. E sajátos társadalomképet talán Heinrich Mann 1914-ben befejezett regénye jellemzi a legjobban. Lees ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a Német Birodalom nagyvárosaiban működött egy aktív, a társadalmi problémákra érzékeny középosztályi réteg, amely nagyrészt kimaradt ugyan az országos politikából, de - gyakran angol vagy amerikai példákat követve lakóhelyén kialakította magának azokat a fórumokat (ma talán civil szervezeteknek neveznék ezeket a jótékonysági, népnevelő és segélyező egyleteket), amelyeken keresztül megkísérelte meghatározóvá tenni saját szemléletmódját. A könyv négy nagyobb egységre tagolódik. Az első részben a nagyvárosi létet bíráló gondolatokat tekinti át a szerző a hagyományos, vidéki életmódot eszményítő antiurbánus kritikától a városreformerek kevésbé elutasító, konstruktívabb álláspontjáig. A német antiurbanizmus az 1850-es években, a történész Wilhelm Heinrich von Riehlnek köszönhetően jelent meg, aki a városban a modern világ összes negatív aspektusának szimbólumát látta. A városellenes kritika azonban csak a 19. század végére, a városfejlődés ugrásszerű felgyorsulásával párhuzamosan vált meghatározóvá. A sorozatban megjelenő antiurbánus írások a legkülönbözőbb érvekkel bizonyították, hogy a modem város a hagyományos családi kötelékek felbomlását, a törtetés, anyagiasság és szélsőséges individualizmus eluralkodását, és ezzel együtt az erkölcsi és faji degenerálódást jelenti. Amíg azonban az antiurbanizmussal foglalkozó történészek többnyire megállnak ezen a ponton, addig Lees továbbmegy, és rámutat arra, hogy a városkritikának volt egy pozitív, kevésbé elutasító, a reformokat előtérbe helyező vonulata is. A reformgondolatok elsősorban az építészetben és a városfejlesztésben jelentek meg, de megtalálhatók például a közgazdász Kari Bücher munkáiban, valamint a városi tömegbázisától függő szociáldemokrata párt városképében is. A városlakók azonban nem csak a modernkori Szodomát látták lakóhelyükben: a városi polgárság büszkeségét jelzik a 20. század elejétől megjelenő nagyszabású városmonográfiák vagy az először 1903-ban Drezdában megrendezett, német városokat bemutató kiállítás is. A korabeli sajtó is sokat tett a város pozitív képének kialakításáért; a társadalomtudós Werner Sombart pedig az egyéni szabadság kibontakozásának táptalaját látta a városban, s egyben egy újfajta közösségi érzésről, a városi életmód összetartó erejének fontosságáról írt. A második részben az erkölcsi züllést tematizáló kritikai áramlatokkal foglalkozik a szerző. A morális hanyatlás elemzői közül főleg a konzervatív, reakciós, antiliberális beállítottságú protestáns egyházi személyiségek tűntek ki. A járványszerűen terjedő erkölcstelenséget * LEES, ANDREW: A nagyvárosi környezet német és amerikai elemzései és értékelései. In: Budapesti Negyed, 2-3. ( 1994-1995) 6-7. sz. (1994. Tél, 4. sz. - 1995. Tavasz, 1. sz.) 103-138. p. ** MANN, HEINRICH: AZ alattvaló. Budapest, 1974. Európa (Századunk mesterei). Ford.: LÁNYI VIKTOR.