Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
RECENZIÓK - Andrew Lees: Cities, Sin, and Social Reform in Imperial Germany Ismerteti: PERÉNYI ROLAND
elsősorban a szexuális élet terén figyelték meg: egyre gyakoribbak a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok, terjed a prostitúció és a homoszexualitás. A romlás jeleit árgus szemekkel figyelő „erkölcscsőszök" szerint mindennek okozója a sajtó, a ponyva, az „erkölcstelen" művészet - és végül, de nem utolsó sorban a szocializmus. A város bűneit ostorozok különös figyelmet szenteltek a bűnözésnek. A városlakók a 19. század második felében úgy érezték, hogy személyi és vagyonbiztonságuk egyre nagyobb veszélynek van kitéve. Felmerült tehát a jogos igény arra, hogy egy professzionális bűnüldöző szervezet vegye fel a harcot a kriminális elemekkel. Ezzel párhuzamosan megjelent a bűnözésre specializált tudomány, a kriminológia is, mely jogászok, statisztikusok, orvosok és pszichológusok közreműködésével próbálta értelmezni a bűnözés okait. A bűnözéssel foglalkozó tudományos diskurzust a 19. század végétől két fő irányzat határozta meg. Az elsősorban Cesare Lombroso kriminálantropológiai elméletével fémjelzett determinisztikus gondolkodás szerint a bűnöző öröklődött tulajdonságai, atavisztikus vonásai határozzák meg cselekedeteit, míg a Lombrosóval szembehelyezkedő miliő-elmélet a külső körülményeknek, a társadalmi és környezeti tényezőknek tulajdonítja a nagyobb súlyt. A Vilmos-kori Németországban mindkét irányzatnak voltak követői és kiemelkedő egyéniségei, a társadalomtudományos magyarázatoknak azonban olyan teoretikusai működtek, mint például Franz von Liszt. A veleszületett bűnöző hajlamot középpontba állító gondolatok - akárcsak a legtöbb európai ország kriminológiai diskurzusában - a 19. század végén korántsem voltak olyan meghatározóak, hogy az 1930-as évek német kriminológiájára jellemző, faji alapú megközelítés közvetlen előzményének tekintsük azokat. A könyv harmadik egysége négy reformer tevékenységén keresztül egy liberális gondolkodású, de mégis minden politikai céltól mentes középosztályi mentalitást mutat be, mely a nagyváros kritikáján túllépve próbál konstruktív megoldást találni a társadalmi problémákra. Míg a Drezdában működő Viktor Böhmert által alapított Volksheimok elsősorban a munkások számára kínáltak olcsó szórakozási, művelődési és étkezési lehetőséget, addig a pedagógus Johannes Tews a kötelező oktatás fejlesztésével, valamint a szekuláris, ideológiamentes felnőttképzés - a ma divatos kifejezéssel élve, az élethosszig tartó tanulás - terén tevékenykedett. Walter Classen az ifjúsági munkára koncentrálva, a londoni Toynbee Hall mintájára a szociális munka egészen új típusát honosítja meg Hamburgban. Az 1904-ben megnyílt első népotthonban a környékbeli ifjúság egy helyen talált meg minden olyan lehetőséget a szabadidő eltöltésére, amely távol tartotta őket a nagyváros kísértéseitől. A berlini polgárcsaládból származó feminista Alice Salomon nem véletlen, hogy ő az egyetlen nő: Lees szerint általában a nők (szemben mondjuk a korabeli budapesti jótékonysági egyletekkel) kisebb szerepet kaptak e téren - saját iskolát alapított, melyben nőket képeztek szociális munkára. Lees könyvének utolsó egységében ismét nézőpontot vált. Előbb egy országos, a helyi segélyező egyletek munkáját koordinálni hivatott szervezet, a Munkásjóléti Szervezetek Központjának (Centraistelle fúr Arbeiterwohlfahrtseinrichtungen) történetét és főbb törekvéseit elemzi, majd „felülről", az állam, illetve a törvényhatóságok oldaláról közelíti meg a témát. Főleg más történészek kutatási eredményeit felhasználva vázolja fel a 19. század végi német szoA németországi kriminológiai gondolkodás történetéhez lásd BECKER, PETER: Verderbnis und Entartung. Eine Geschichte der Kriminologie des 19. Jahrhunderts als Diskurs und Praxis. Göttingen, 2002. Vandcnhocck & Ruprecht; WETZELL, RICHARD F.: Inventing the Criminal: A Histoiy of German Criminology, 1880-1945. Chapel Hill, 2000. University of North Carolina Press.
