Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Martin V. Melosi: The Sanitary City: Urban Infrastructure in America from Colonial Times to the Present Ismerteti: HORVÁTH J. ANDRÁS

tekintetében csaknem mindent az Óvilágból importáltak, s működtettek körülbelül az I. világháború időszakáig jobbára hasonló színvonalon. A szanitációs eszme 1850 utáni korlátozottan rendelkezésre álló városi közhatalmi eszközökkel történő érvényesítésére irányuló törekvésekről, illetve a széleskörű lakossági reagálásokról írottak a mű szűkebben társadalmi vetületeket érintő talán legérdekesebb szövegrészei. Az aktivista, optimista és dinamikus amerikai mentalitás a század vége felé már összességében kedvezően reagált a betegséget morális dilemmából (Isten büntetése) társadalmi kérdéssé átalakító újfajta szemléletmódra. Finom eszmefuttatásokat olvashatunk arról, hogy a különféle állami és városi hatóságok milyen óvatosan élhettek csupán az igen korlátozottan rendelkezésükre álló anyagi és közhatalmi eszközökkel. S az össztársadalmi felelősség univerzalista gondolatát érvényesíteni igyekvő megszállott közegészségügyi szakemberek olykor micsoda heroikus küzdelemre is kényszerültek a gyógyíthatatlanul individualista beállítódással szemben. Egyszerű, ám meggyőző választ ad a munka a városi vízművek közösségi tulajdonba kerülésének, ill. ezen tulajdonforma uralkodóvá válásának miértjére. Jóllehet közismert a privát szféra, különösen Amerikában megfellebbezhetetlen jelentősége, csaknem kultusza, éppen ezért figyelemre méltó, hogy a szanitációs szolgáltatások közösségi kezelésbe kerülésére nagyjából ott is az európai trenddel egybevágóan került sor. Ennek fő magyarázatát Melosi abban látja, hogy ezen a területen már az 1880-90-es években összeomló félben voltak a piaci mechanizmusok. A vízszolgáltató cégek azzal együtt váltak képtelenné arra, hogy megfelelő mértékű profithozamot érjenek el, hogy monopol helyzetükből adódóan egyáltalán nem fejlesztettek, amit pedig a városlakók számának emelkedéséből és a technológiai fejlődésből következően beinduló fogyasztói igényspirál nagyon is szükségessé tett volna. A könyv második nagy tárgyi egysége az 1880 és 1945 között kibontakozott „bakteriológiai forradalomnak" a közegészségügyi infrastruktúrára, valamint annak a városmenedzselésre gyakorolt hatásaival foglalkozik. Az ismert tudományos felfedezések Amerikában is jelentősen módosították a közegészségügyi feltételrendszert; ennek a tárgyunk szempontjából legátfogóbb következménye, hogy a szanitációs technológiák egyre átfogóbb városi rendszerekké álltak össze, s ezen szolgáltatások a „technológiailag behálózott" város részéve váltak. A korabeli szakmai diskurzusok nyomán - főként a két világháború közötti időszakban - a környezeti szanitáció mint elsődleges fegyver rengeteg hívet veszít, főként az orvosok körében. De azért átalakult formában a környezeti elv is fennmarad - főként a gyors urbanizációs növekedés, a fizikai környezet és a szociális igények összekapcsolódása, valamint az egyre felelősebb, „demokratikusabb jellegű" városigazgatási rendszerek kiépülése folytán. Melosi széleskörűen elemzi, hogy a hagyományos partikuláris érdekkijáró városi kormányzatokkal szemben egyfajta reformkényszer-szerep helyzete merül fel. Dominánssá válik a progresszivizmus, a hit a rendezett közviszonyok általi haladásban, s a feljavított környezet keretei között cselekvő individuum hatékony közösségi szerepvállalásának lehetősége is figyelmet kelt. A városmenedzselési folyamatokat egyre inkább két csoport „dialektikus küzdelme" tartja mozgásban. Ezek képviselői egyrészt a különféle hivatali apparátusok körein belül tevékenykedő különféle technikai és tudományos képzettségekkel felvértezett szakemberek, valamint a helyhatósági szervezeti kereteken döntően kívül álló erősen elkötelezett civilek - akik sok esetben már a mai értelemben vett környezeti tudatossággal cselekszenek (environmental pressure groups), progresszív ideológiákat tűznek zászlajukra és néha heves proteszt-attitűd jellemző rájuk. A szerző jelentőségének megfelelően emeli ki a sanitary engineer szerepét, ezen jellegzetesen amerikai városi szakhivatalnok fokozottan társadalmi karakterét: se nem orvos, se nem mérnök, se nem tanár, hanem mindhárom - afféle városi misszionárius. A szanitációs igények várospolitikába