Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Martin V. Melosi: The Sanitary City: Urban Infrastructure in America from Colonial Times to the Present Ismerteti: HORVÁTH J. ANDRÁS

ágyazódása mikéntjének elemzése, azaz a könyv várostörténeti jellege legerőteljesebben talán a századforduló és a két háború közötti korszak elemzése nyomán domborodik ki. Szintén nem speciálisan amerikai jellegzetesség, hogy a századforduló és az I. világháború körüli időszak tekinthető a fokozott várospolitikai érdekérvényesítés időszakának. Amerikai viszonylatban azért bír ez különös jelentőséggel, mert ezen a terepen a városi önkormányzatok a közhiedelemmel ellentétben gyengék voltak, erőteljes állami (nem szövetségi!) hatalom telepedett rájuk. A lokális igényeknek a századfordulón végbement emelkedése és komplexszé válása, a szanitációs feladatok teljesítése tekintetében is képzett szakhivatalnoki gárda jelentkezése azonban elháríthatatlanná tette a városi önkormányzatok súlyának megnövekedését, az ún. home rw/e-mozgalom kibontakozását. Ennek jeleként az 1905-1919 közötti időszakban például a municipális kiadások megkétszereződnek, s a várospolitika kulcspozícióiban is a korábbiakhoz képest több diszkrecionális hatalom összpontosul. Melosi érdekesen és árnyaltan elemzi (érződik, hogy korábban széleskörű kutatásokat folytatott e témakörben is) a szanitációs szolgáltatások harmadik pillérét: a szemétkezelés ügyét, mint amely - ellentétben a vízszolgáltatási és csatornázási menedzselés sok esetben regionális jellegű próbálkozásaival - szűken helyhatósági kérdés volt és maradt, s amely látványosan szemléltette a szanitációs politika megvalósításának adott társadalmi feltételeit. Pregnánsan érzékelteti a mű azt a folyamatot, hogy miképpen bontakozik ki kb. az 1880-as évektől fogva a helyi közösség városi öntudatára és egyfajta lelkes versenyszellemre építkező közösségszervező erővel bíró „tegyük rendbe a házunk táját" típusú mozgalom, amely bár hamar kifullad, jelentős érzületi-mentalitásbéli megalapozója is egyben a két háború közötti években felbukkanó, majd 1945 után kibontakozó környezettudatos gondolkodásmódnak. A két háború közötti időszak városi környezetpolitikájáról írottak - bár a szerző folyamatosan óriási teret szentel itt is a különféle hidrotechnológiai és szemétkezelési részleteknek - amúgy főként az amerikai államrendszer működése és finanszírozási megoldásai okán bír fokozott jelentőséggel. A szanitációs politika tekintetében voltaképpen négyszereplős színtérrel találkozunk: 1. a viszonylag csekély érdekérvényesítő képességekkel bíró helyi városi közösségek, 2. a jogszabályi feltételeket alapvetően meghatározó állami törvényhozások, 3. részint a környezetvédelmi feltételeket megszabó, de főként hatáselemzéseket végző és kiegészítő finanszírozást biztosító kongresszus és szövetségi kormányzat, valamint 4. a jogszolgáltatás. Ezen erőtér változóinak elemzésében talán a szövetségi kormányzatnak a szanitációs fejlesztéseket pénzügyi eszközökkel, különféle segélyekkel és hitelekkel a New Dealt követően befolyásolni igyekvő volta a legtanulságosabb. Az Új Ökológia című utolsó fejezetben a szerző a mai ökológiai gondolkodásmód szemléleti keretei között értelmezve a lehető legszélesebb összefüggésekbe illesztve taglalja a témakört. A könyvnek ezen részeiben eléggé háttérbe is szorul a voltaképpeni városi problematika - kiterjedtebben főként a szuburbanizáció nyomán előálló decentralizációs tendenciákból fakadó ellentmondások kerülnek megvilágításra - s ennek helyét a globális környezeti válságot főként a szövetségi politika szintjén kezelni igyekvő kezdeményezések, valamint a társadalom erre adott reakcióinak leírása veszi át. Az említettek mellett szóba kerül mindazonáltal a hagyományos infrastruktúra technológiai kérdéseiről a társadalmi problémák irányába forduló érdeklődés, a városközpont és a szuburbán környezet városfinanszírozási, demográfiai-faji, szolgáltatásszervezési anomáliái, a sajátságosan amerikai technológiai orientációból fakadó konfliktusok elemzése, mint pl. a vízfertőtlenítés körül az 50-es években kirobbant (klórozás-fluorozás), s annak csaknem mulatságos módon a politika szintjére is feljutott vitája, továbbá a víz- és csatornázási ügyekről a szemétkezelés felé forduló figyelem.