Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Ralf Roth - Marie-Noëlle Polino (szerk.): The City and the Railway in Europe Ismerteti: PAPP GÁBOR

óhatatlanul a hazai főváros-centrikus közlekedési rendszerre emlékezteti. Párizs pozíciója eredendően tehát kibővült a hálózat centralizációjával, de a TGV (a nagyvárosok között közlekedő nagysebességű expresszvonat) és a HÉV-nek megfelelő RER megjelenése megváltoztatta a kapcsolatot a főváros és az ország többi része, valamint Párizs és környéke között. Bizonyos gazdasági és társadalmi körülmények között a vasút nem gyakorolt komoly hatást a városi fejlődésre, legalábbis ezt bizonyítja Magda Pinheiro a fejletlen, de szintén fővárosközpontú portugál vasúthálózat kiépülésének vizsgálatával. Következtetése alapján a vasút csak korlátozott szerepet játszott a portugál városhierarchia kialakulásában, igaz hozzájárult a főváros, Lisszabon és kisebb mértékben Portó vezető szerepéhez. Ennek ellenkezőjét, azaz a vasút aktív szerepét emeli ki Vilma Hastaoglou-Martinidis szintén hagyományosabb megközelítésű, a vasútvonalak kiépülésének idejére és mikéntjére koncentráló dolgozata, amelynek kiindulópontja az a megállapítás, miszerint a vasút felgyorsította a Földközi-tenger keleti medencéjének modernizációját, különösen a nagyobb kikötővárosokban (Alexandria, Kairó, Bejrút, Izmir, Isztambul, Szaloniki, Athén és Pireusz). Két különböző eredménnyel járó magatartásminta rajzolódik ki: a bezárkózó, a modern közlekedési hálózathoz nem kapcsolódó városok hanyatlanak, míg azok, amelyek a vasúthoz való csatlakozás vagy új kikötők építése révén nyitni tudnak a világra, fejlődésnek indulnak. Megközelítésében és eredményében nagyon hasonló Ivan V. Nevzgodine, a transz-szibériai vasút hatásait elemző munkája is. A cári vezetés - az észak-amerikai példát tudatosan követve - a szibériai területek kolonizációjának feladatát szánta a vasútnak. Ennek eredményeként új városok születtek a sínek mellett, míg a hajózható folyók mellé épült városok közül csak azok tudtak fejlődni, amelyeket a vasút érintett. A vasút pozitív hatásai mellett hátrányait sem szabad figyelmen kívül hagyni. McAlpine és Smyth elemzése a vasútépítés magas társadalmi költségeit világítja meg London példáján. Ahogy sok más európai város, úgy a brit főváros esetében is az állomások építése nyomornegyedek lerombolását jelentette, ami szükségessé tette a szegényebb lakosság ezreinek új helyre - legtöbbször egy másik nyomornegyedbe - való költöztetését, miáltal az még jobban összesűrűsödött. Sok vasúttársaság úgy bújt ki ez alól, hogy állomásait közvetlenül a városok beépített területei mellett húzta fel. Az állomások elhelyezése a központi problematikája Andrea Giuntini tanulmányának is, aki Milánó, Firenze és Róma esetében azt mutatja be, hogy a történelmi városközpontok léte okozta nehézséget az olasz várostervezés hasonló módon küzdötte le, azaz a középkori város szomszédságában bőségesen rendelkezésre álló teret használta. (A kötet egyik legnagyobb hibája, ami leginkább itt domborodik ki, ti. hogy a nem angolul íródott tanulmányok a rossz fordítások miatt nagyon nehéz olvasmánynak bizonyulnak.) Szintén a pályaudvarok a főszereplői Alena Kubova írásának, aki miközben arra a kérdésre keresi a választ, hogy „a vasútnak köszönhetően lett-e modern város Prága", azt mutatja be, hogy milyen különbségek figyelhetőek meg egy tartományi főváros és egy önálló állam fővárosának főpályaudvarai között. Azt, hogy a város miként hathat a vasútra, leginkább Helsinki esete példázza. Azé a városé, amelyet ugyan későn ért el a vasút, de azután komoly szerepet játszott életében. Azonban a finn főváros kormányzati funkcióinak növekedésével szemben a gazdaságiak mindinkább háttérbe szorultak és az ipari múltjától szabadulni akaró városból mára gyakorlatilag eltűnt a vasút - állapítja meg Anja Kervanto Nevanlinna. A vasutak és pályaudvarok építésének földrajzi és technikai paramétereire fókuszáló tanulmányokban nem igazán kaphatott teret a vasút emberekre gyakorolt hatásának vizsgálata. Ebből a szempontból mutatnak újat Hugh Campbell, Pamela E. Swett és Diane Drummond írásai. Az első a dublini központi pályaudvar és a várost átszelő vasútvonalak összekötésének sikertelen tervét járja körül. Bemutatja, hogy a kudarc oka a város politikai és gazdasági elitjének