Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Shally Sheard - Helen Power (szerk.): Body and City. Histories of Urban Public Health Ismerteti: SlPOS ANDRÁS

- a római jog újrafelfedezésének hatását is tükröző - szabályozása között (látszólag) tátongó hatalmas űrt. Szakrális és materiális elemek összefonódása és szétválása végigkíséri és áthatja az egész történetet. Colin Jones a pestisről szóló kora-újkori traktátusok forráskénti felhasználásának problémáit járja körül. Franciaországban 1500-1770 között keletkezett több mint 250 ilyen munka elemzésével arra a következtetésre jut, hogy ezek a kutatók által tendenciózus voltuk és megbízhatatlanságuk miatt többnyire lenézett szövegek rendelkeznek olyan belső logikával, ami alkalmassá teszi őket fontos történeti kérdések vizsgálatára. Háromféle típusú alapvető beszédmód különíthető el bennük, ami többé-kevésbé megfeleltethető a három fő szerzői körnek (orvosok, egyházi férfiak, adminisztrátorok). Az orvosi interpretáció érdeklődésének középpontjában az egyén teste állt, míg a vallási interpretáció a hívők közösségére, a politikai-adminisztratív interpretáció pedig a polgárok, illetve alattvalók közösségére irányult. Utóbbi értelmezése szerint a kór legyőzésének fő eszköze a hatékony egészségrendészeti intézkedésekre képes erős kormányzat, amin eleinte elsősorban a városi magisztrátust, a 17. század vége felé azonban egyre inkább az abszolút állam központi kormányzatát értik, s a kór visszaszorítását ennek győzelmeként értékelték. A pestis nyelve az egykorú diskurzusban hasonlóképpen fertőzőnek bizonyult, mint maga a pestis. A közösséget veszélyeztetőpestises analógiáját könnyedén vitték át a hatalom ellenőrzése alól kicsúszó társadalmi csoportokra - a koldusoktól és kóborlóktól a prostituáltakon és bűnözőkön át a nyakas protestánsokig - akiket hasonlóképpen keményen kell megregulázni, mint amilyen hatékonyan a hatóságok a pestissel elbántak. A pestis és annak legyőzése ilyen módon állam és társadalom új viszonyának egyfajta modelljeként szolgált. Peter Christensen az 1711. évi koppenhágai pestisjárvány példáján írja le a hatékony állami beavatkozást példázó karantén-rendszer működését. A következő két tanulmány, Paul Laxton és Gerry Kearns írásai az említett első liverpooli tisztiorvos, Dr. Duncan levelezésének feldolgozására és kiadására irányuló project eredményei. Konkrét konfliktusok mikroelemzésével világítják meg azt az összetett intézményes és hatalmi környezetet, amelyben Duncan tevékenykedett, és alapos betekintést nyerünk azoknak a „műhelyeknek" a működésébe, amelyekben kiformálódott a közegészségügyi reform sajátos szigetországi stratégiája, ami a városi környezet higiéniájára és az ezt szolgáló infrastrukturális nagyberuházásokra helyezte a fő súlyt. Flurin Condrau és Jakob Tanner a kolera nyelvéi helyezik vizsgálatuk középpontjába. Az 1867. évi zürichi járvány példáján mutatják ki, hogy a korabeli diskurzusban hogyan jelentkezett a járványról való gondolkodás - társadalomról való gondolkodás - politikai gondolkodás állandó egymásba csúszása. Érzékeltetik, hogy az iparosodás korában átalakuló város a maga éles ellentéteivel és térbeli differenciálódásával miként alkotott olyan közeget, aminek tapasztalata ezt az egymásba csúszást elősegítette. Miközben a kor uralkodó tendenciája a racionalizáció, a járvány és a betegség-egészség szorosan vett kérdéseinek mind szakszerűbb, tudományosabb megközelítése, ezzel egyidejűleg teret nyert a biológiai, orvosi metaforák átvitele a társadalmi problémákra és azok kezelésére: a városi társadalom és a politikai rend beteg organizmusként és a reform „gyógymódként" való felfogása. Ez a fajta beszédmód a „szociálpolitikai" megközelítések felé éppúgy utat nyitott, mint a rasszista és eugenikai eszméknek. A szerzőpáros, a kórokozók elleni harc háborús nyelvezete és a modern rasszista politikai nyelv kialakulása közötti kapcsolatra rámutatva hangsúlyozza, hogy a társadalmi eszmék biológiai metaforák útján történő kifejezése mindig veszélyes tendenciákat hordoz magában. Ugyancsak a diskurzus-elemzés területére vezet Marjaana Niemi tanulmánya, aki a 19-20. század fordulóján két ipari város, Birmingham és a svéd Gothenburg példáján mutatja