Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Shally Sheard - Helen Power (szerk.): Body and City. Histories of Urban Public Health Ismerteti: SlPOS ANDRÁS

szerkesztők tudatosan leszűkítették e kötet számára: kizárólag (Nyugat- és Észak-)Európáról szóló írásokat válogattak be, az áttekintés időköre pedig a kora-középkortól a 20. század elejéig terjedt. Az 1920-as évekkel történő lezárás indokaként a szerkesztők arra utalnak, hogy a városi halandóságnak a 19. század végére jellemző nagyarányú csökkenése révén ekkorra tekinthető elmúltnak az a korszak, amikor a városok a „népesség temetői" voltak, sőt számos helyen már éppen az figyelhető meg, hogy a hierarchia csúcsán álló nagyvárosok relatíve egészségesebb helynek számítottak, mint a vidéki települések jó része. A tanulmányfüzér lényegében ennek az átalakulásnak a történeti gyökereit és tényezőit igyekszik feltárni. Nagy tömegek szoros együttélése viszonylag szük térben mindig is az egészséget fenyegető kockázatok fokozott halmozódásával járt, a városok „élhetőségének" biztosítása a legrégibb koroktól különleges szabályok, eszközök, stratégiák alkalmazását, a városlakók részéről pedig ehhez alkalmazkodó magatartásformák adaptációját igényelte. A betegségek terjedése, a járványok támadása, a kórral és halállal szemben is megnyilvánuló egyenlőtlenség világosan érzékelhetővé és képszerűén is jól kifejezhetővé tette a városi közösségek működési zavarait és belső törésvonalait. Az írásokat összefogó gondolatkör jegyében a kötetcímben szereplő test-fogalom metaforikusán kitágítható az individuális test felől a város testére, ami jelentheti a fizikai teret, de felölelheti az itt élők közösségét összefogó kollektív testet is, és éppúgy lehet beteg vagy egészséges, tiszta vagy szennyezett, fertőzést hordozó, vészt terjesztő vagy veszélyeztetett, gyógyításra és védelemre szoruló. A városok egészségügyi viszonyainak kutatása jobbára csak az 1970-80-as években lépett ki a hagyományos értelemben vett orvostörténet, illetve művelődéstörténet kereteiből, és vált a társadalomtörténeti orientáltságú várostörténet egyik fontos kutatási irányává, integrálva a történeti demográfia, az orvos- és egészségügytörténet, a történeti földrajz és a várostörténet kérdésfeltevéseit és módszereit. A kutatói erőfeszítések elsősorban a népességtemető-szindróma megszűnésének pontos menetére és magyarázatára, az ebben közreható ok-okozati mechanizmusok feltárására irányultak. A kötet, az e vonulatba sorolható munkák mellett, tükrözi a szakterület 1990-es években bekövetkezett szemléleti megújulásának a történeti antropológia, a kultúrtörténet és a nyelvi fordulat által ihletett hatását is. A tematikai, szemléleti és módszertani tekintetben nagy változatosságot mutató írásokat összekapcsolja az elszakadás attól a hagyományos képtől, mely szerint a közegészségügy fejlődése lényegében a szakszerűség fokozatos térnyerését, a ráció és a tudomány diadalát, eredményeinek hasznosítását jelenti, ami szükségszerűen tükröződik a pusztító népbetegségek legyőzésében, a mindennapi életet kísérő egészségi kockázatok csökkenésében. A tanulmányok a tárgyalt témák kronologikus rendjében követik egymást. Peregrine Horden kora-középkori - az első ezredfordulót megelőző - vallásos szövegek, zömmel hagiográfíai munkák és bűnbánati könyvek újraértelmezésével elemzi a korabeli városokban a járványok idején alkalmazott rituális „bajelhárító" technikákat és „higiéniai" rendszabályokat. A forrásokból egy olyan egészség-fogalom bontható ki, melyben elválaszthatatlan a spirituális, a közösségi és a testi jól-lét. A városi tér sajátos rekonfígurációját - a spirituális értelemben vett tisztátalanságtól megszabadított tér körülhatárolását - is szolgáló szertartások értelmezése során Horden analógiaként használja a törzsi társadalmak rituáléit. Párhuzamot von a városok élén álló püspökök, valamint a szakrális hatalmat birtokló törzsi vezetők, varázslók és gyógyítók szerepe között, mint akik egyaránt teljes körűen felelősök a közösség jólétéért és biztonságáért. A szerző amellett érvel, hogy a közegészségügy történetének egészébe szervesebben és teljesebben kellene integrálni a vallásos és rituális mozzanat vizsgálatát. Ez nemcsak arra lenne alkalmas, hogy kitöltse a római városok szanitációs eredményei és a 13. századi itáliai városok