Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Benda Gyula - Szekeres András (szerk.): Tér és történelem. Előadások az Atelier-ben Ismerteti: NAGY ÁGNES

Topalov írásában -, hanem a konstrukció, a modellalkotás eszköze. Eljárása, amely magatartások térbeli eloszlását egy adott léptékben térképre vetíti, egyértelműen veti fel a „projekciós sík" versus „történeti szereplő" választást: a magatartásformák egy adott léptékű téregységhez (département) kapcsolása mennyiben kezd el magyarázó elvként működni? Ebben a modellalkotási eljárásban a tér (térkép) szerepe a statisztikai táblákéval azonos: pontosan arról a társadalomstatisztikai eljárásról van szó, amely „egy adekvát regionális felosztással a térbeli változók együttes előfordulási alakzataiból" vezeti le „a magyarázó kapcsolatokat" (68. p.), ahogyan Lepetit az ismeretelméletileg reflektálatlan, adott történeti szituációban megszülető eljárást leírja, és amelynek a működési logikáit Topalov feltárja. E logika a magatartások térbeli eloszlásának egybeesései mögött statisztikai összefüggést, kölcsönös meghatározottságot tételez. Ebben az eljárásban a teret éppen „kivetítési sík"-ként látjuk működni: nem válik magyarázó tényezővé, hanem kívül marad a társadalmi folyamatokon, kölcsönös érintetlenségben. A kötet azonban ad példát arra, hogyan használható a térkép modellalkotási eszközként, azaz olyan módon, hogy a tér a társadalmi folyamatok cselekvőjeként jelenjen meg. Alain Musset az 1577-ben a spanyol állam által amerikai gyarmatain szétküldött, az új területeket az állam számára felmérő kérdőívekből és a válaszként hozzájuk csatolt térképekből nyert adatok alapján gráfok formájában az e területen sajátos jelenségként megfigyelhető település-áthelyeződéseket modellezi. A gráfok módszere, miután a térbeli viszonyokat nem kartográfiai léptékű, hanem társadalmi viszonyként értelmezett közelségekben-távolságokban modellezi, éppen azt teszi lehetővé, hogy a teret társadalmi kapcsolatként, viszonyként látjuk konstruálódni. Braudelnél a „környezet" mint a tér egyfajta koncepciója nem vált mentális konstrukcióként elgondolttá. A földrajz és a történetírás közötti munkamegosztásból és magából a naturalista paradigmából való kilépés azáltal vált lehetségessé a francia társadalomtudományok közegében, hogy a tér konceptualizálása, társadalmi konstruálása vált ismeretelméletileg reflektált társadalomtörténeti kérdésfeltevés tárgyává. A tér fogalmának egy ismeretelméletileg reflektált, a társadalmi kategorizálásokban megkonstruált fogalomként való elgondolása egy olyan komplex viszony modellezését teszi lehetővé, amely a tér versus terület létrehozását a konceptualizálás, a reprezentáció és a cselekvés kölcsönhatásában végbemenő dinamikus folyamatként közelíti meg. Innentől kezdve pedig maga a földrajztudomány is a társadalomtörténet tárgyává válik: a földrajzi fogalomalkotás dekonstruálása - mint a tér- vagy a lépték fogalmának esetében* - az ismeretelméletileg reflektált társadalomtörténeti fogalomalkotásnak, azaz a társadalomtörténet önreflexiójának a terepe lesz. Nagy Agnes * LEPETIT, BERNARD: Építeszet, földrajz, történelem. In: Társadalomtörténet másképp. A francia társadalomtörténet új útjai a kilencvenes években. Szerk.: CZOCH GÁBOR - SONKOLY GÁBOR. Debrecen, [2000.] Csokonai, 33-50. p.