Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Benda Gyula - Szekeres András (szerk.): Tér és történelem. Előadások az Atelier-ben Ismerteti: NAGY ÁGNES

féle dinamikus modell-koncepciót e ponton látjuk működésbe lépni: a tér(újra)felosztások konstituálódásának pillanata iránti érzékenység ugyanis éppen a társadalmi folyamatok dinamikáját képes megragadni. Ezek alapján magyarázó erejüket tekintve a kötet legerősebb írásai azok, amelyek a különböző társadalmi térészlelési, térfelosztási módok, gyakorlatok megfigyelésén és leírásán túl e gyakorlatokat, észlelési módokat szervező mechanizmusokig képesek eljutni. Christian Topalov Charles Booth-nak az előző évtized londoni zavargásai során szerzett tapasztalatok birtokában elvégzett 1890-es évekbeli londoni szegénység-vizsgálatának elemzésében azt mutatja meg, hogyan konstituálja egymást kölcsönösen egyrészt a születőben lévő társadalomtudományos vizsgálódás kognitív felépítése - az objektivitás hitében megalkotott kognitív eszköztár, amely a társadalmi klasszifikáció, a statisztikai mérés és táblázat, valamint a térkép eszközével dolgozik -, másrészt a vizsgálódás célja. Ez utóbbi nem volt más, mint a „társadalmi reform"-hoz, a hatóságok intézkedéseihez szükséges diagnózis felállítása, egyfajta cselekvési program kidolgozása, amely a szociálpolitika olyan területeit fogta át, mint a munkanélküliség kezelése, a lakáspolitika és a városfejlesztés, eszköztára pedig az eugenikától a szanáláson át a dologházig terjedt. Ebben az egymást kölcsönösen konstituáló folyamatban Booth újítása a már meglévő kognitív eszközök addigiaktól eltérő kombinálása volt. Az angol tudós egy kialakulóban lévő kognitív eszköztár, a születőben lévő társadalomtudomány elemeit használja, alkotja újra, illetve kombinálja újszerű módon, amivel megteremti a társadalmi kartográfiát, mint új tudományos eszközt, illetve nyelvezetet: az osztályokba sorolt népesség felülnézeti várostérképre vetített térbeli eloszlásának absztrakcióját, amely modellezés az egyes társadalmi kategóriák és a térbeli egységek közötti determinisztikus kapcsolatot tételezi. A tér társadalmi konceptualizálásában és reprezentálásában megkerülhetetlen lehatárolási, felosztási módok elemzései között Jean-Marc Besse a mentális világ dimenzióján belül maradva tár fel egy újrarendeződési pillanatot. Egy 17. századi tárgy, a kézbe vehető könyv formájába öntött térképgyűjtemény, az atlasz mentális szerveződési módját vizsgálja egy konkrét atlasz, az Abraham Ortelius által 1570-ben Antwerpenben kiadott Theatrum orbis terrarum esetén. Theatrum alatt ebben a korban olyan berendezést vagy építményt értettek, amely úgy jelenítette meg az univerzumot a néző számára, hogy az a szemlélődés révén képes legyen eljutni a világ rendjének megismeréséhez. A szerző tehát egy olyan tárgy létezésmódjára kérdez rá, amely egy teret (világ) reprezentáló teret (atlasz) hoz létre, és ennek segítségével a korabeli szerzőnek és befogadó közegének kollektív térképzetéhez próbál közelebb jutni. Azt a rendszert kísérli meg rekonstruálni, amelyben a kortársak befogadtak, értelmeztek egy térképgyűjteményt, és amelyben kialakították az e tárgyra irányuló mentális magatartásaikat. A befogadás-történeti nézőpont választásával - Ortelius levelezésére alapozva - azonban ő is dinamizálni tudja tárgyát, és magának a rendszernek a konstituálódására kérdez rá. Azt a folyamatot sikerül megragadnia, ahogyan a korabeli mentális eszközöknek - a már rendelkezésre álló térképnek, a könyvnek, a gyűjteménynek és a theatrumnak - egy társadalmi szereplő innovációja újfajta elrendezést ad, ami által a mentális világ, azaz a vizuális kultúra, a világ terének elgondolása és észlelése, megtapasztalása, a „földrajzi tudat" átalakul. Besse értelmező modelljében elemekre bontja Ortelius Theatrumát, az elemeknek előbb külön-külön, majd egymással viszonyba állítva ad jelentést. Ezzel az értelmező eljárással képes egyfajta mentális újrarendeződési folyamatot dinamikusan modellezni, amely eljárást Topalov elemzésével együtt a lepetit-i, a régi és az új elemek kombinálódásaként elgondolt dinamikus modell megvalósulásaként olvashatunk. A kötetnek a közölt szövegek által megteremtett egységességén egyetlen írás marad kívül. A demográfus Hervé Le Bras írásában a térkép nem a dekonstrukció tárgya - mint Besse vagy