Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Csizmady Adrienne: A lakótelep Ismerteti: MlHALIK JUDIT

államszocialista rendszer kevésbé tudott korrigálni és a lakásépítésnek ez a gyakorlata csak a rendszer teljes megszűnése után, az építés fenntartásában érdekelt nagy építőipari vállalatok felszámolása után tudott megszűnni." (75. p.) Ezt követően Csizmady Adrienne a budapesti lakótelep-építést immár a korábban leírt empirikus módszer szerint, évtizednyi korszakokra bontva tárgyalja, kezdve a háború utáni évek szocialista realizmus jegyében tervezett kertes, néhol kisvárosias jegyeket mutató épületegyütteseitől a hetvenes évek „buldózeres városrekontrukcióján" át a korszak végére helyenként ismét élhetőbbre tervezett tömbházakig. Az elemzés a korszakolást követve kitér a lakótelepeknek a városszerkezetben elfoglalt helyére, a lakáselosztás intézményi rendjére, nyomon követi a komfortfokozat alakulását, a beköltözők társadalmi státusát, illetve az ingatlanpiac olyan aspektusait mint a lakásmobilitás. Az analízis az ezt követő fejezetekben teljesedik ki: a lakótelepi struktúrát immár véglegesnek tekintve a könyv 4. részében részletesen foglalkozik a szerző a lakótelepek társadalmi jellemzőivel. A dolgozat elején már utalt rá: a lakótelep fekvése, építésének minősége, a lakások száma, mérete, komfortfokozata, eredeti tulajdonviszonyai, az övezet infrastrukturális ellátottsága önmagukban is társadalmi értékmérők. Tovább árnyalja a képet a lakók kor-, iskolázottság- és foglalkozás szerinti összetételének vizsgálata. Megállapításainak összegzésére ezen a helyen nem érdemes vállalkozni, néhány problematikus elemet azonban emeljünk ki. Az egyik kérdés, amit részben a szerző is nyitva hagy: vajon miért nem váltak a lakótelepek kedvelt lakóhellyé? Számos okot vizsgál, amelyek végül az övezetek többségénél a társadalmi szegregáció és a fizikai leromlás felé vezettek, de ezek egyikét sem tartja elégségesnek. Megpróbálja bemutatni azt a folyamatot is, amelynek során a lakótelepi lakások a társadalmi státus szimbólumától a szociális célú (rászorultak számára) épített kolóniákon át mára néhol alternatíva nélküli lakhelyekké (az ingatlanpiacon szinte értéktelenekké) váltak. A társadalmi státuscsoportok bemutatásakor érdemes lett volna a rendkívül értékes, néhol szinte meglepő megállapításokat nem csak táblázatokkal, hanem grafikus formában is szemléltetni - gondolunk itt arra, amikor a szerző egyszerre vizsgálja a lakótelep, mint ingatlanpiaci tényező és az ott élő népesség társadalmi státusát. (143. p.) Különösen érdekessé válik a történeti összevetés a dolgozat folytatásában, ahol a szegregáció folyamatát, illetve a szociális problémák megjelenését tárgyalja a szerző. Míg ugyanis korábban arra jutott, hogy az 1970 után épült (tehát „újabb") lakótelepek majd 70%-a egyértelműen a magas vagy közepes státusú csoporthoz tartozik, a rendszerváltás után tömegesen megjelenő szociális problémák egyértelműen a nagy (tehát jellemzően szintén a hetvenes években épült) lakótelepekhez köthetőek, azaz ezen övezeteknek van a legnagyobb esélye arra, hogy ezen - szociálisan veszélyeztetett - lakónépesség „gyűjtőhelyévé váljanak". (162. p.) Ennek okaira a dolgozat több helyen is visszatér: a lakásprivatizáció egyesek számára lehetőség, mások számára inkább csapda volt. A jobban pozícionált lakótelepekről ugyanis ekkor megindult az elvándorlás a belváros és a kertvárosok felé, azaz a tulajdonjog megszerzése lehetővé tette számukra a mobilitást. Az alacsonyabb státusú lakótelepeken élőkkel jobbára ennek ellentéte történt - a lecsúszók egy része ugyanis idővel „bennragadt" az alig, vagy egyáltalán nem értékesíthető ingatlanokban. A tanulmány ezután a lakótelepek ingatlanpiaci pozícióját veszi részletesen szemügyre, ezen belül négy lakótelepet a rendszerváltás utáni hét éves távlatban is megvizsgál. (Ez az a hét év egyébként a fővárosi ingatlanpiac nagy boom-ja volt, ennyiben tehát igen sajátos időszak.) Színes és tanulságos kiegészítője ennek az az 1998-as felmérés, amely a lakók ingatlanpiaci helyzetükről alkotott önképét és a realitást veti össze. Ismertet egy három évvel későbbi survey-t is, amely a többi közt arra kérdezett rá, milyennek látják lakókörnyezetüket a lakótele-