Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Dobos Gyula (szerk.): Szekszárd a XX. század első évtizedeiben. Tanulmányok és képek Ismerteti: SlPOS ANDRÁS

Tóth Árpád könyve kiemelkedő jelentőségű munka, mind a témaválasztás, mind pedig a kivitelezés tekintetében. Nemcsak kutatásainak eredményei, hanem a kötet átgondolt, világos szerkesztési módja is figyelemre méltó. De példaértékű az a kutatói alázat is, amivel az anyaggyűjtés fáradságos munkáját végezte. Az Önszervező polgárok a reformkor kutatóinak érdeklődésén túl, számot tarthat a 19. század második felével foglalkozók figyelmére is. Bár Tóth Árpád munkája egyértelműen a „szakkönyv" kategóriába tartozik, lényegre törő megfogalmazása, jól átlátható, gördülékeny stílusa minden történelem iránt érdeklődő számára élvezhetővé teszi a könyvet. Géra Eleonóra Szekszárd a XX. század első évtizedeiben. Tanulmányok és képek Szerkesztette: DR DOBOS GYULA. Szekszárd, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, 2005. 520 p. „Azért lettünk várossá, hogy a városi feladatok teljesítésére alkalmassá váljunk" - idézi a kötetben olvasható életrajzi vázlat Hiding Ádámnak, Szekszárd rendezett tanácsú város 1905. szeptember 2-án megválasztott első polgármesterének bemutatkozó beszédéből. A 15. századig visszanyúló mezővárosi múlttal rendelkező település (a szekszárdi bencés apátság, 1777-től a Tanulmányi Alap birtoka), 1779-től Tolna vármegye székhelye a községek rendezéséről szóló 187LXVIII. tc. nyomán nagyközségi státuszba csúszott vissza. Több mint három évtized után kerülhetett sor arra, hogy sikeresen folyamodjon a jogi értelemben vett városok sorába való bejutásért. A kötet ennek az eseménynek a századik évfordulójára készült. A szerzők - nagyobbrészt a megyei levéltár munkatársai - sok oldalról közelítve, a jubileum kapcsán önként adódó kérdést járják körül: mi volt a városi cím és jogállás valódi jelentősége? Visszanyerése új korszak nyitánya volt-e, hozott-e nagyobb léptékű fejlesztési lehetőséget, tágasabb perspektívát? Vagy inkább cím és dekórum maradt, ami csak szembetűnőbbé tette az igények, vágyak és az adottságok között feszülő ellentmondásokat? Sajnos a tanulmányok csak érintőlegesen foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogyan élték meg a sokrétűen tagolt helyi társadalom különböző csoportjai a kiemelt szerepkörű mezőváros községi sorba süllyedését, milyen intenzitással jelentkeztek a községi lét évtizedei alatt a városi státusz visszaszerzésére irányuló törekvések, és hogyan alakult ki 1905-ben olyan helyzet, hogy az erre irányuló kezdeményezés elnyerte a helyi vezető réteg meghatározó csoportjainak támogatását. (Ennek döntő jelentősége volt, hiszen az átalakulást a lakosság azon részének kellett támogatnia, amely a település állami egyenesadójának nagyobbik részét fizette.) A kötetet Kaczián János „Szekszárd nagyközség rendezett tanácsú várossá alakulása 1905" című tanulmánya nyitja, amely címével ellentétben nem annyira közigazgatástörténeti szempontú, hanem átfogó képet igyekszik adni a várossá alakulás körüli és az azt követő évek Szekszárdjáról. Betekintést nyújt az átalakulással kapcsolatos helyi diskurzusba is. A közvéleményformálás hangadó körei szerint a várossá válás szakítást jelent a „kisszerűséggel", a „maradisággal", az „ósdi és kezdetleges patriarchalizmussal", áttérést a „haladás és reform" útjára. Ennek az érvelésnek a szimbolikus elemeken és presztízs-szempontokon túlmutató gyakorlati-