Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Tóth Árpád: Önszervező polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban Ismerteti: GÉRA ELEONÓRA

TÓTH ÁRPÁD Önszervező polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban Budapest, 2005. L'Harmattan, (A múlt ösvényén) 295 p. Az egyesülettörténeti kutatások iránti érdeklődés Magyarországon egészen az utóbbi évtizedekig jóindulattal is csupán mérsékeltnek nevezhető. A feladatra vállalkozók energiáját azonban gyorsan felőrli az utókorra maradt, rendszerint erősen töredékes iratanyag felkutatása, majd a gyakran erősen egyoldalú források feldolgozása, így a munka rendszerint az intézménytörténet megírásával véget ér. Bár született néhány átfogóbb jellegű, rövidebb terjedelmű munka is, de ezek készítői elsősorban az egylet megrendelésére készült kiadványokat használták fel, s a mögöttes tartalom vizsgálatának nem sok időt szenteltek. A másik problémát az jelenti, hogy a könnyen azonosítható főnemesi-nemesi származású tagok kivételével, alig tesznek kísérletet a „nemtelen" tagok társadalmi hovatartozásának, vagyoni helyzetének felderítésére. Tóth Árpád széles forrásbázison alapuló, úttörő jelentőségű művével új színt hozott az egyesülettörténeti kutatásokba. A kötet a 2002-ben megvédett, azonos címet viselő, doktori disszertációjának - illetve korábban kiadott publikációinak - átdolgozott és kibővített változata. A szerző a bevezetőben (7-14. p.) azt a célt tűzte ki, hogy tudatosan lemondva a politikatörténeti összefüggések vizsgálatáról, társadalomtörténeti szempontból tekinti át a kiválasztott városban folyt egyesületi tevékenység egészét egy adott korszakban. Választása a reformkori Pest városára esett, ahol a város gyorsuló ütemű fejlődésének következményeként viszonylag hamar érezhetővé váltak a folyamat társadalmi hatásai. A döntés több szempontból is szerencsésnek mondható. A történeti irodalomból, főként Bácskai Vera munkáiból, tudjuk, hogy Pest ebben az időszakban válik az ország legfontosabb gazdasági központjává, valódi értelemben vett fővárosává. Másrészt az is szerencsés körülménynek tekinthető, hogy a nevezett időszakban még nem beszélhetünk tömeges egyletalapításról, így akár a teljes egyleti tagságról is még viszonylag jól áttekinthető képet kaphatunk. Tóth Árpád az általános bevezetésnek szánt első fejezet elején a nemzetközi és a hazai egyesülettörténeti kutatás fejlődését, a nézőpontok változását mutatja be. Ezt Pest város reformkori viszonyainak rövid vázolása követi. Végül, az egyes egyesületek-egyesületcsoportok aprólékos elemzése előtt, általános jellegű áttekintést nyújt a pesti egyesületek reformkori tevékenységéről, így segítve az olvasó könnyebb tájékozódását a későbbi tematikus egységekben. A szerző a munka további részeiben az egyesületeket aszerint csoportosítja, hogy milyen társadalmi feladatkör-például: szegényügy kezelése, kölcsönös segélyezés, kulturált szórakozási lehetőségek biztosítása, a gazdaság korszerűsítése - ellátására szerveződtek. A tematikus fejezetek mindegyike azonos szerkesztési elvek alapján épül fél. Mivel a felsorolt tevékenységtípusokról történészi igényű feldolgozás csak elvétve készült, a fejezetek elején minden esetben rövid, de tartalmas áttekintést kap az olvasó az utókorra maradt forrásokról, a téma feldolgozottságának mértékéről és minőségéről, a legfontosabb vizsgálati szempontokról, illetve a még feltárásra váró kérdésekről. A szigorú értelemben vett intézménytörténetre egyébként csak abban az esetben tér ki részletesebben, ha ezt az adott egyesület történetének feldolgozatlansága indokolja. Érthető módon kivételt tesz az első, mintául szolgáló Pesti Jótékony Nőegylettel, aminek eszmei hatása még a század második felében is kimutatható. Tóth Árpád nagy súlyt fektet az egyesületi tagság, illetve a jótékony egyleteknél a segélyezettek társadalmi helyzetének elemzésére, a lehe-