Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen Ismerteti: TEISZLER ÉVA

A harmadik fejezet (80-128. p.) már kimondottan a három vizsgálat tárgyává tett város végrendeleteinek elemzésével foglalkozik. Szende Katalin mindhárom város összes fennmaradt végrendeletét felhasználta kutatásai során, ami egyrészt azért tiszteletre méltó, mert a ránk hagyományozott testamentumok mennyiségileg óriási anyagot jelentenek, másrészt pedig javarészt kiadatlan forrásokról van szó. Ezen a hatalmas forrásbázison nyugvó, a végrendelkezők száma, neme, családi állapota, foglalkozása, lakóhelye és vagyoni helyzete alapján elvégzett statisztikai elemzés komplex képet nyújt az egyes városok társadalmának egészéről. A végrendeletek egy másik szempontú elemzése - kiket, pontosabban hány és milyen lemenőt és felmenőt, esetleg a rokonsághoz nem tartozó személyt említenek a végrendeletek, illetve a családtagokkal kapcsolatban milyen kikötések szerepelnek - megdöbbentően messzemenő következtetésekre vezet. Kiderül belőle, hogy egy család meddig mutatható ki az adott városban, milyen ott a termékenységi index, milyen lehetett a házas felek kapcsolata, mi volt a jellemző házasodási életkor, hogyan nézhetett ki egy háztartás, mire figyeltek újraházasodás esetén a vagyon továbbörökítésénél, és még sorolhatnám a fejezetben feltett és megválaszolt kérdéseket. A szerző által levont következtetések közül itt csak az egész országra általános érvénnyel megállapított alábbi eredményeket emelném ki: a végrendeletekből levonható következtetések megerősítik azokat a korábbi feltételezéseket, miszerint a magyar városokra az atomizált családtípus voltjellemző, a termékenység pedig nem volt elegendő a népesség szinten tartásához. További elemzési szempont a nők közösségi életben, munkában és magánéletben betöltött szerepe, amelynek különösen érdekes eredménye a nők családi kereteken túlnyúló informális és gazdasági kapcsolatrendszerének kimutatása, valamint a nők önálló és aktív szerepvállalásának bizonyítása a városok kereskedelmi és gazdasági életében egyaránt. Külön megjegyzendő, hogy a szerző a fenti elemzések kapcsán kitekintve a korabeli Nyugat-Európa városaira, összehasonlítja a magyar és külföldi városok jellemzőit. A munka negyedik fejezetében a szerző a végrendeletekben megtalálható tárgyi hagyatékok minőségi, leíró és mennyiségi elemzését végezte el, majd ennek segítségével a tárgyak és a társadalom kapcsolatát vizsgálta. A szerző a tárgyi hagyatékok lebilincselően olvasmányos leírását régészeti és művészettörténeti ismeretekkel egészíti ki, elénk tárja a korabeli ékszerek, a viselet, a lakáskultúra (ágyneműk, lakástextil, edények, bútorok), a szellemi kultúra (könyvek, liturgikus tárgyak), a fegyverek, szerszámok, különböző munkaeszközök és mezőgazdasági termékek széles spektrumát, s ezek felhasználóinak és örököseinek körét. Külön figyelmet érdemel a ruházat leírásánál tett több megfigyelés és eredmény. Ilyen például a „prawn" szín jelentésének megfejtése, vagy a leggyakrabban említett ingóságból, a ruházatból a helyi és az általános sajátosságokra, illetve a társadalmi különbségekre levont következtetések. A szerző kimutatta például, hogy Pozsonyban és Sopronban - noha Pozsony „divatosabb" város volt azonos jellegű ruhákat hordtak az emberek, Eperjesen viszont - az alapvető ruházat azonossága mellett - más ruhadarabok és színek voltak inkább használatosak, s ebben a városban mások lehettek a kelengyeadási szokások is. Az edények kapcsán megállapított eredmény az, hogy a polgárság tárgyi kultúrájára a praktikusság volt a jellemző, s bár megjelent a városokban is a reprezentációs igény, a polgárok elsősorban a célszerűségre törekedtek. A kötet ötödik és egyben utolsó fejezete (232-244. p.) a főbb eredményeket és az életmódra, a kereskedelemre, valamint a polgári életformára vonatkozó fontosabb következtetéseket tartalmazza. Ezt követi a források és - a tekintélyes mennyiségű idegen nyelvű munkát tartalmazó - irodalomjegyzék (245-271. p.), majd a pozsonyi és eperjesi végrendeletek levéltári forrásanyagban történő visszakereshetőségét elősegítő konkordancia, ami a végintézkedést tevők nevét, a végrendelet keletkezési idejét és a forrás fellelhetőségét adja meg. A Függelék