Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
RECENZIÓK - Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen Ismerteti: TEISZLER ÉVA
s felhívja a figyelmet ezek sokoldalú felhasználhatóságára. Minden fejezetben sikerrel győzi meg az olvasót arról, hogy a testamentumok más írott és tárgyi források tökéletes kiegészítői, segítségükkel alaposabban felvázolható egy-egy település vagy régió gazdaság- és társadalomtörténete, vagyonossága, szellemi műveltsége. A könyv alapvetően öt nagy fejezetre tagolódik. Az első három fejezet a címben és a bevezetőben meghatározott tárgy felvezetője. Ezek közül is a legelső, térképes illusztrációval és elemző táblázatokkal gazdagon ellátott fejezetben (11-57. p.) Sopron és Pozsony földrajzi elhelyezkedéséről, a települések várossá alakulásáról, szerkezetéről, népességéről, azok fő foglalkozási területeiről, a két város egymással való gazdasági és politikai kapcsolatáról, az itt élő szerzetesrendek és világi papság szerepéről, valamint a fenti városokban élő nemességről olvashatunk. Első látásra ez a fejezet talán túl részletezőnek, némelyek számára a tárgy szempontjából még kicsit érdektelennek is tűnhet, nézetem szerint azonban mindez elengedhetetlen a vizsgált települések gazdasági, társadalmi és demográfiai jellemzőinek megértéséhez. Szembetűnő azonban, hogy a harmadik város, Eperjes nem kapott akkora teret, mint a másik kettő. Mindössze két bekezdés szól róla a harmadik fejezetben. (82. p.) Bár érthető és jogos a szerző azon indoklása, miszerint Eperjes urbanizációjának, társadalmának és gazdaságának részletesebb feldolgozását a környék többi városának vizsgálatával együtt kellene elvégezni (8. p.), mégis úgy érzem, hogy kiegyensúlyozottabb lenne a kép a három város nagyjából azonos mélységű bemutatása esetén. A középkori Eperjes részletesebb bemutatását az is indokolhatja, hogy ennek a településnek nincs önálló magyar nyelvű monográfiája. Ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy ennek pótlása nem lehetettjeién kötet feladata, hiszen a szerzőt egészen más célok vezérelték annak megírásakor. A magyarországi városi végrendeletek helye az európai joggyakorlatban című fejezet (58-79. p.) tartalmazza egyrészt a városi végrendeletek rövid kutatástörténetét, másrészt az európai végrendelkezési jog kialakulását, harmadrészt a magyarországi végrendelkezés fejlődését. Az európai és a magyar végrendelkezési jog szabályozásának és gyakorlatának összehasonlítása során láthatóvá válnak a különböző országok, legfőképpen azonban a Nyugat-Európa és Magyarország közötti különbségek, de talán még ennél is érdekesebbek a magyar jogfejlődésről szóló alfejezetek. A szerzőnek itt nagyon nehéz dolga volt, hiszen a magyar történetírásnak hatalmas adóságai vannak, nemcsak a városi, hanem másfajta végrendeletekkel kapcsolatban is. A középkort követő korszakok kutatása ebben a tekintetben jobban áll, a Mohács előtti végrendeletek típusaival, alapvető terminológiai kérdéseivel, különböző társadalmi rétegek végrendeleteinek elkülönítésével foglalkozó írások viszont alig jelentek meg. Ezért mindenképpen értékelnünk kell a szerzőnek a városi szabad végrendelkezés kialakulására és elterjedésére, magának a városi végrendelet fogalmának meghatározására, az írásbeliség és az intézményesség kialakulásának, szerepének bemutatására, de legfőképpen a nemesi, egyházi, paraszti és polgári személyek végrendeletei közötti eltérő sajátosságok megfigyelésére tett törekvését. A városi végrendelkezésre vonatkozó országos (tárnoki) szabályozás, és az egyes városok ettől eltérő, végrendeletekkel kapcsolatos intézkedéseinek általános áttekintése után az írott jog és a gyakorlati megvalósulás közötti különbségekre és megfelelésekre láthatunk néhány konkrét példát. Itt talán - minthogy a monográfia alapvető célja más, mintegy mellékszálként - érdemes lett volna élesebben kiemelni az adott városok gyakorlata és a tárnoki rendelkezések közötti kontrasztot, hiszen ennek feltárása még várat magára. Ugyanakkor elképzelhetőnek tartom, hogy a forrásadottságok alapján a szerző úgy vélte, ezt önálló munkában lenne érdemes elvégezni, ahogyan például önálló tanulmányt szentelt a végrendelkezés szóbeli elemeinek is.
