Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen Ismerteti: TEISZLER ÉVA

Tartalmilag egy szempontból érzem hiányosnak az argumentációt - különösen a nemzetközi olvasótábor fényében. Az első fejezetek mindkét esetben társadalom- és várostörténeti kontextusba állítják az utánuk következő elemzést, de ez nem zárja ki, sőt ellenkezőleg, kívánatossá teszi, hogy a későbbiekben a szerző a saját eredményeiből „visszacsatoljon" a magyarországi, pontosabban a budapesti polgárosodás-középosztályosodás sajátos vonásaira. Ez a visszacsatolás fel-felvillan a szövegben, de talán érdemes lett volna külön fejezetet szentelni a kérdésnek. Csak remélhetjük, hogy erre, egy következő munkában majd sor kerül. Végül tisztázni kell egy fontos kérdést. Amint ezt már említettem, az itt tárgyalt könyvek jórészt Gyáni Gábor magyarul publikált munkáinak néhány új fejezettel kibővített fordításai. Ez teljesen természetes, van azonban egy zavarba ejtő körülmény, amiről szólni kell. Tudomásom szerint az első monográfia kiadója, a Central European University Press kérése volt, hogy csak az Utca és a szalon második, a magánélet térszervezésére vonatkozó részt tartalmazza az angol szöveg, s a társadalmi tér használatát tárgyaló fejezet ne szerepeljen a könyvben. Az olvasó szempontjából nehezen érthető kérés, hiszen az eredeti magyar változatban a két egység szervesen illeszkedett egymáshoz, ráadásul a városi köztérről szóló fejezet igazán kitűnő munka. A második monográfiába végül beépült az elsőből hiányzó rész, s ez bővült további témákkal. A szövegek összeválogatása és szerkesztése gyakorlott szemre és kézre vall, a két könyv természetesen külön-külön is megállja a helyét. Mégis, csak remélni lehet, hogy a külföldiek a kettőt együtt olvassák majd, mert akkor járnak igazán jól, ha így tesznek. Mátay Mónika SZENDE KATALIN Otthon a városban Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen Budapest, 2004. MTA Történettudományi Intézet, (Társadalom- cs Művelődéstörténeti Tanulmányok 32.) 318, VIII p. Napjainkban ismét előtérbe került az anyagi kultúra kutatásának igénye, amit jelen recenzió tárgyául szolgáló könyv is jól példáz. A kötet megjelenését Szende Katalinnak számos, a témával kapcsolatban kiadott tanulmánya előzte meg. A Bevezetésben (7-9. p.) az olvasó azonban ezen túlmenően is betekintést nyer a munkafolyamat különböző fázisaiba, amikor a szerző ismerteti, hogyan fogott hozzá először a soproni, aztán a pozsonyi, végül az eperjesi anyag feldolgozásához önálló lépésekben. Előrebocsátja, hogy a három város - első látásra furcsának tűnő - kiválasztása nem volt véletlen. A soproni anyag feldolgozása után a jóval nagyobb számú végrendeletet tartalmazó pozsonyi források által rajzolt kép nem mutatott ki nagy különbségeket a két település között, ezért kézenfekvőnek tűnt egy újabb település bevonása a kutatásba mintegy „kontrasztanyagként". A kötet elsődleges célja tehát a címben szereplő három város, Pozsony, Sopron és Eperjes anyagi kultúrájának bemutatása az ott fennmaradt végrendeletek alapján. A szerző már a kötet elején kitér az általa kutatott forrásbázis, azaz a végrendeletek kiaknázatlanságának kérdésére,