Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Gábor Gyáni: Parlor and Kitchen: Housing and Domestic Culture in Budapest, 1870-1940 Gábor Gyáni: Identity and the Urban Experience: Fin-de-siecle Budapest Ismerteti: MÁTAY MÓNIKA

sorát is gyarapítja - csak, hogy a legfontosabb történetírói tradíciókat említsem. De nemcsak arról kell beszélni, hogy mi az, amihez a fenti munkák kapcsolódnak, hanem arról is, hogy mi az, amihez nem. Olvasó és kiadó egyaránt profitál abból a tényből, hogy Gyáni szakít egy felfogással. Az angolul megjelent legismertebb, Magyarország történelmével foglalkozó, magyar történészek által írott könyvek többsége eseménytörténeti munka, s ebbéli minőségükben olyan megközelítést képviselnek, amely ma már csak egy szűk réteg érdeklődésére tarthat számot. Az itt tárgyalt monográfiák az üdítő kisebbséghez tartoznak, mely kisebbség - Hegyeshalmon túl a mai történetírás főáramát képviseli, ezért korszerűen gazdagítják a magyar történelemről extra Hungáriám való tudást. De Gyáni Gábor könyvei nem par excellence történetiek. A modern nagyvárosi élet értelmezése releváns, ma is érvényes kérdéseket vet fel, olyanokat, amelyeknek részesei vagyunk, amelyek rólunk szólnak. A modernitás—bár a nyolcvanas-kilencvenes években sokan az ellenkezőjét gondolták - láthatóan nem ért véget, ilyen értelemben Gyáni művei nem pusztán történelmiek, hanem szociológiaiak is. Ez a tény munkáit alkalmassá teszi arra, hogy ne csak a történelem iránt érdeklődőket, hanem szélesebb, a társadalomtudományokra nyitott közönséget szólítsanak meg. Ez már csak azért is igaz, mert az eddig számba vett besorolásokon kívül a monográfiák, s különösen a második, a nagyvárosi identitást tárgyaló, felkapott és hódító szakterülethez, a társadalmi nyilvánosság kérdését boncolgató gigantikus irodalomhoz is köthető. Röviden szólva azt is mondhatnánk, szerencsés a szerző témaválasztása, s különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy a kötetek nemzetközi piacra készültek. Nemcsak a téma megválasztása miatt vonzóak a könyvek. A szerző folyamatosan összehasonlít, emlékezteti olvasóját arra, hogy Budapesten a Párizsban, Londonban, Berlinben vagy Bécsben zajló urbanizációs-társadalmi változásokhoz hasonló, vagy ezektől némiképp eltérő folyamatok mentek végbe. Az összevetés, amellett, hogy tudományosan értékes eredményekre vezet, tovább könnyíti a befogadó helyzetét: Budapest nem csupán érdekes antropológiai színfoltként, hanem európai nagyvárosként jelenik meg Gyáni interpretációjában. S mindehhez hozzájárul a szerző imponáló tájékozottsága, magabiztossága és könnyedsége, amivel a városszociológiai, város- és társadalomtörténeti, filozófiai, művészetelméleti - s folytathatnánk a sort szakirodalomban mozog. A szövegek külön erénye a makro- és a mikrovilág összekapcsolása. A felhasznált források, amelyek között, mint említettem, a személyes dokumentumok, a napló és a hagyatéki leltár ugyanúgy megtalálható, mint a statisztikák, vagy a korabeli útmutatók, szociográfiák, önmagukban hordozzák a kettős láttatás lehetőségét, a két szint közötti átjárást. A források adta lehetőségeken túlmenően a szerző tudatosan is törekszik arra, hogy az általa megvitatott kérdéseket két perspektívából tárgyalja. A módszer, amellett, hogy érdekes olvasmányélmény, alkalmas arra, hogy „testközelbe" hozza a világvárosi identitás formálódását. A pozitívumok mellett hadd említsek néhány fogyatékosságot. Gyáni meglehetősen következetesen ügyel arra, hogy a magyar eseményeket és személyeket röviden jellemezze, s így az idegen olvasók számára is követhetővé tegye a szöveget, néha mégis hiányoznak a magyar nevek mellől a magyarázatok - a Jókai regények csak itthon bírnak jelentéssel, s hasonlóan, nagy tisztelettel tartjuk számon Vörös Károlyt a magyar történetírásban, de az angolszász világban, sajnos jóval kevésbé ismert a neve. Feltehetően kiadói döntés eredménye, de meg kell jegyeznem, hogy az elsőben kevés, a második kötetben nincs képanyag, pedig Gyáni Gábor vizuális élményről, az anyagi világ megjelenítéséről beszél. A képek nyilván megkönnyítenék a befogadást, kár, hogy elmaradtak.