Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
MŰHELY - Molnár Antal: Beszámoló a Dubrovniki Állami Levéltárban (Drzavni arhiv Dubrovnik) végzett kutatásaimról
A levéltár internetes honlapja igen szerény, meg a pontos címet és a levéltár nyitva tartását sem tartalmazza, az egyéb horvát levéltári internetes oldalak adatai pedig sokszor egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak. A még most is fel-felbukkanó közhiedelemmel ellentétben a Raguzai Köztársaság levéltárát a délszláv háborúnak Dubrovnikot ért pusztításai nem károsították jelentős mértékben, az iratanyag a köztársaság megszűnése óta jelentősebb veszteség nélkül fennmaradt. A Sponza Palotában működő levéltár hétfőtől péntekig 8—-tői 14—-ig, szombaton 8—-tői 13—-ig áll a kutatók rendelkezésére. Az intézmény nem tart éves szünetet, csupán az állami ünnepeken, illetve a levéltárban szervezett különböző reprezentatív rendezvények alkalmával tart zárva. Ennek nyilvánvaló oka, hogy a várost turisztikai jelentőségénél fogva, illetve az egyetemi szünetek miatt a hazai és a külföldi történészek is inkább nyáron keresik fel, egyébként főleg a helyi kutatók látogatják. A klimatizált kutatóterem kb. 25 férőhelyes, a munkát egy komoly könyvtár segíti, ahol a levéltár dokumentumaira épülő publikációk mellett számos fontos segédkönyv és monográfia is megtalálható. A kutatók elsősorban horvátok, de a délszláv háború kitöréséig a szerbek és a bosnyákok voltak többségben, hiszen az ő közép- és újkori történetükhöz a raguzai dokumentumok jelentik a legfontosabb forrásokat. 1991 óta azonban csupán néhány szerb kutató fordult meg az intézmény falai közt. A horvátokon kívül főleg bolgár és olasz szakemberekkel lehet találkozni. A levéltár alkalmazottai az elvárható mértéknél is készségesebbek a kutatók kiszolgálásában, a gyakorlatban nincsen korlátozva sem az egyszerre, sem pedig az egy napon kikérhető iratok és kötetek száma. A dokumentumokat a raktáros a kutatóterem mellett található raktárból azonnal kihozza. A gyorsaság magyarázata lehet a viszonylag gyér kutatóforgalom: egy nap 6-8 kutatónál több ritkán fordult meg a kutatóteremben, ők is leginkább a helyi történeti intézet (Zavod za povijesne znanosti u Dubrovniki* HAZU) munkatársai voltak. A levéltári dokumentumokról (a szálas iratokról és a vékonyabb kötetekről) azonnal készítenek fénymásolatot, és szintén van lehetőség (egyelőre legalábbis) digitális felvételek készítésére saját géppel, ami nem térítésköteles. A levéltár által biztosított kimondottan kedvező kutatási feltételeket jelentős mértékben lerontja az a körülmény, hogy az elmúlt évtizedekben (sőt évszázadban) kutatási segédlet alig készült, gyakorlatilag a 18-19. századi lajstromok és fondjegyzékek alapján lehet kikérni az iratokat. 9 A végrendeletekhez készült cédulamutató kivételével tulajdonképpen semmiféle darabszintü, sőt a fondok jelentős részében még kötetszintű segédlet sem áll rendelkezésre, a jelek szerint ez a helyzet nem is fog a közeljövőben változni. A Cancellaria és a Notaria vaskos kötetei ömlesztve tartalmazzák a lehető legkülönbözőbb természetű és tartalmú iratok másolatait, amelyekhez semmiféle mutató vagy lajstromkönyv nincsen. A kutatás tehát gyakorlatilag 8 A háborús károkról: Ficovic 1991-1992. 9 A levéltárban máig a fentebb idézett Gclcic-félc katalógus egy fénymásolt változata alapján kell kitölteni a kérőlapot, cz a jegyzék viszont bizonyos fondok esetében még a keresett kötet pontos meghatározását sem teszi lehetővé.
