Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

MŰHELY - Molnár Antal: Beszámoló a Dubrovniki Állami Levéltárban (Drzavni arhiv Dubrovnik) végzett kutatásaimról

„végigolvasással" történik. A kutató a hosszadalmas iratok olvasásakor ismerős helyes személynevekre vadászik, azzal a bizonytalansággal, hogy cz utóbbiak esetében bármikor bárkiről kiderülhet, hogy a magyarországi kereskedelmi forgalomban is érdekelt volt, ebben az esetben pedig visszamenőleg (tehát a már korábban átnézett iratok tekintetében is) érdekessé válik a személye. Kutatásaim során ezt a feldolgozatlanságot éreztem a legnagyobb problémának és a munkát leginkább hátráltató tényezőnek. A dokumentumok nyelve (latin, olasz és horvát, ez a két utóbbi raguzai dialektológiai sajátosságokkal) és paleográfiája ehhez képest könnyen legyőzhető akadályt jelentett. Az általában 250-450 fólió terjedelmű kötetek végigolvasása nagyon időigényes munka, egy hatórás kutatónap egy-másfél kötet feldolgozására volt elegendő. Az 1526 és 1686 közötti időszakból több száz regisztrumkötet maradt fenn, ezek tényleges számát a megfelelő fondjegyzék hiánya miatt nem tudtam előre pontosan meghatározni. A kutatást ugyanakkor jelentősen megkönnyítette a balkáni (mindenekelőtt szerb) szakirodalom, amelynek forrásközlései és feldolgozásainak jegyzetapparátusa nagy segítséget jelentett.

10 A hódoltsági anyaggyűjtés tanulságai A 2006. évi kutatóutam előtt egy alkalommal, 1998-ban már volt lehetőségem három hétig a levéltár anyagában dolgozni. Első alkalommal a diplomáciai jellegű iratokat, ezúttal pedig a városi kancellária és a közjegyzőség másolati köteteit tanulmányoztam. A kereskedelem-történet szempontjából mindkét dokumentáció jelentős: míg a politikai természetű iratok a városállamnak az (esetünkben balkáni) gazdaságpolitikájáról vallanak, addig a kancelláriai és a közjegyzőségi regisztrumok a polgárság magánjogi ügyleteit tartalmazzák. A hódolt Magyarország két legnagyobb raguzai kereskedőtclepe a budai és a temesvári volt, erről a két állomásról irányították a hódoltságban működő kereskedelmi hálózataikat. Ugyanakkor egyik magyarországi telep sem rendelkezett jogilag a kolónia-státusszal, aminek egyenes következménye, hogy a diplomáciai iratanyagban nem találunk Budáról, Pécsről vagy Temesvárról küldött leveleket. Az általam átnézett diplomáciai vonatkozású kötetekben kizárólag a kolónia-jogállással bíró Belgrádból, Szófiából, Prokupljéból, Provadijából és Novi Pazarból írott, illetve oda küldött levelekre bukkantam, Buda legfeljebb mint közigazgatási székhely, a raguzai követek egyik úti célja szerepel a forrásanyagban.

11 A magánjogi iratok esetében sokkal jobb a helyzet, hiszen ebben az anyagban valamennyi olyan település felbukkan(hat), amelyben raguzai kereskedők működtek. Az anyaggyűjtésben két módszer közül választhattam: vagy egy iratsorozatot nézek végig K) Itt leginkább BUGUMIL HRABAK munkásságára gondolok. írásainak 1983-ig terjedő bibliográfiája: Univcrsitet... 1984. 85-103. p. 11 A diplomáciai anyag kutatásának balkáni és hódoltsági perspektíváit az első jegyzetben idézett kötet mellett egy másik tanulmányomban érzékeltettem: MOLNÁR 2000.; MOLNÁR 2007.