Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

MŰHELY - Molnár Antal: Beszámoló a Dubrovniki Állami Levéltárban (Drzavni arhiv Dubrovnik) végzett kutatásaimról

MOLNÁR ANTAL BESZÁMOLÓ A DUBROVNIKI ÁLLAMI LEVÉLTÁRBAN (DRZAVNI ARHIV DUBROVNIK) VÉGZETT KUTATÁSAIMRÓL A Dubrovniki Állami Levéltár (Drzavni Arhiv Dubrovnik, DAD) a Balkán félsziget talán legrégibb, de mindenesetre leggazdagabb forrásőrző intézménye. Jelentőségét mindenekelőtt Raguza kiemelkedő történelmi szerepének köszönheti. A kicsiny Adria parti város hosszú ideig osztozott Dalmácia sorsában: kezdetben bizánci, 1205-1358 között velencei, majd ezt követően egészen 1526-ig (illetve egyes szerb történészek szerint de facto csak 1458-ig) magyar fennhatóság alatt állott. Rendkívül kedvező fekvése és az állandó gabonahiány miatt már a 12. századtól kezdve intenzív kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Dél-Itáliával, majd a Balkán-félsziget születő államaival. Raguza a 13. századtól kezdve a különböző kiváltságok eredményeként jelentős kereskedelmi hálózatot hozott létre Bulgáriában, Szerbiában, illetve a 15. század elejétől kezdve Boszniában. A gazdaságilag egyre erősödő város, megszabadulva a terhessé váló és a konkurenciát visszaszorítani igyekvő Velence uralmától, elfogadta a névleges magyar fennhatóságot, és önálló kereskedelmi birodalmat épített ki. Ennek alappillérei a balkáni kolónia-hálózat és az itáliai városokban élvezett kiváltságos pozíció voltak, amelyek segítségével Raguza vált az első számú közvetítővé a Balkán-félsziget és Itália között. Ennek az ún. első kereskedelmi birodalomnak (kb. 1300-1450.) a hanyatlását az oszmánok európai előrenyomulása idézte elő, amely gyakorlatilag szétrombolta a balkáni kereskedőtelcpeket. Raguza a kezdeti vonakodás ellenére nem kerülhette el, hogy a Balkánon tartósan berendezkedő hódítókkal rendezze a kapcsolatait. Az első raguzai-török egyezmény 1430-ban született, a végleges szabályozás az 1458-ban kibocsátott ahdnaméval történt meg. Ennek értelmében Raguza éves adófizetés fejében (ennek összege 1481-től 12500 dukátban állapodott meg) megőrizhette szabadságát, és az Oszmán Birodalom területén rendkívül kedvező kereskedelmi kiváltságokkal rendelkezett. A nagy horderejű privilégiumok hátterében nyilván Raguza egyedülálló kereskedelmi lehetőségeit kell keresnünk. Az Oszmán Birodalomnak szüksége volt a nyugati kereskedelem életben tartására, ugyanakkor ezt a közvetítő feladatot leginkább egy, az ő fennhatóságát adófizetéssel elismerő, ugyanakkor jó nyugati kapcsolatokkal rendelkező semleges állam tudta ellátni. Az Oszmán Birodalom emellett Raguza számára is sok szempontból kedvezőbb gazdasági lehetőségeket teremtett, elsősorban a belső határok és vámok eltörlésével és az egységes feltételrendszer kialakításával. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV II. 2007.416-425. p.