Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
MŰHELY - Molnár Antal: Beszámoló a Dubrovniki Állami Levéltárban (Drzavni arhiv Dubrovnik) végzett kutatásaimról
A fentieknek köszönhetően Raguza a 15. század második felétől kezdve helyreállította balkáni kereskedőhálózatát, és kiépítette ún. második kereskedelmi birodalmát, amelyben a balkáni nemesfémkivitel helyett a gabona- és nyersanyagexport vette át a vezető szerepet. A balkáni kereskedelem jogi és gazdasági alappilléreit a kolóniák jelentették. A kolóniák működése felett a központi kormányzat fennhatóságot gyakorolt. A két legfontosabb kolónia Belgrád és Szófia volt, amelyek együttesen a 16-17. század fordulóján a raguzai kereskedők balkáni befektetéseinek hetven százalékát fogadták be. 1 A fentiek ismeretében érthető tehát, hogy a Nyugat-Európával és a Balkán-félszigettel igen intenzív kapcsolatokat ápoló köztársaság levéltárának óriási jelentősége van nemcsak a helyi, hanem az európai történetírás számára is. Értékét különösen emeli az a sajnálatos körülmény, hogy a majd fél évezredig oszmán fennhatóság alatt élő országok (Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Albánia) a közép- és kora-újkorra vonatkozóan alig rendelkeznek helyi levéltári anyaggal, így számukra a Konstantinápolyban és kisebb mértékben Rómában őrzött dokumentumok mellett a raguzai levéltárjelenti a leggazdagabb kincsesbányát." A Dubrovniki Állami Levéltár középkori eredetű: első említése 1251-ből származik, a 15. századtól kezdve pontos rendelkezések szabályozták a levéltári dokumentumok őrzését, a 18. században pedig már külön levéltáros (pubblico archivista) kezelte a levéltári anyagot. A 19. században két komoly rendezést hajtottak végre a levéltári anyagban, amelyek ugyan sok szempontból nem felcinek meg a korszerű (sőt már a korabeli) elveknek sem, ugyanakkor ezeknek köszönhetően az anyag mégiscsak viszonylag könnyen áttekinthető és használható. Az évszázadok alatt hatalmasra duzzadt levéltárnak balkáni (sőt összeurópai) viszonylatban óriási szerencséje volt: komoly károk nélkül vészelte át az 1667. évi, az egész várost romba döntő földrengést, a második világháborút és az 1991-92. évi, egyébként súlyos következményekkel járó szerb bombázást is. A levéltár őrzésére egészen a köztársaság 1806-ban bekövetkezett bukásáig a székesegyház és a különböző hivatalok szolgáltak, jelenlegi helyére, az előkelő Sponza Palotába csak 1951-52 folyamán került. A legrégebbi dokumentumok a 11. századra nyúlnak vissza, a köztársaság bukásáig és a rövid francia megszállásig terjedő időszak levéltári anyaga mintegy 7000 kötetre és 100000 önálló dokumentumra rúg. 3 1 Raguza történetéről, balkáni és hódoltsági kereskedelméről magyar összefoglalás a nemzetközi szakirodalom bőséges szemléjével: MOLNÁR 2002.; Raguza történetének modern, de elsősorban a politika- cs eseménytörténetre összpontosító feldolgozása: FORETIC, V 1980. A nemzetközi szakirodalomban a legtöbbet forgatott munka: CARTER 1972. 2 Az elmúlt évtizedek balkáni kutatómunkájáról sajnos nem készült átfogó bibliográfia, pedig ez sok szempontból igen tanulságos lehetne a magyar kutatás számára is. Historiográfiai áttekintések: Lucie 1978-1979. (1965-1975 közötti historiográfiai áttekintés). FORETIC, M. 1990. 3 A levéltár történetéről és anyagáról több tájékoztató jellegű munkával és nyomtatott inventáriummal rendelkezünk. GELCIC 1910 (ez az összeállítás máig a levéltár hivatalos fondjegyzékc); FORETIC, V 1955.; FORETIC, V 1970.; LUME 1977.; Arhivski fondovi 1984.
