Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Brian Ladd: Berlin falai

meg is kell védeni őket. A Fal elzárta a szabad kereskedelem és a burzsoá társadalom vonzó sürgés-forgását és mobilitását. A Fal Berlin megdöbbentő kettéosztását idézi fel annak minden velejárójával együtt. És mivel a hidegháborús Berlint elsősorban megosztott városként ismertük, a Fal elválaszthatatlanná vált a város identitásától. Világos bizonyítékát nyújtja ennek az a népszerű képeslap, amelyet Berlinben a nyolcvanas években kezdtek árusítani. A kínai Nagy Falat ábrázoló fényképen egyszerűen az „Üdvözlet Berlinből'* felirat olvasható. A szemiotika nyelvén a Fal volt a jelölő, Berlin pedig a jelölt. A képeslap ugyanakkor ironikusan arra is utal, hogy fizikai értelemben a Fal viszonylag jelentéktelen struktúra. Sok turistának okozott csalódást, hogy nem valamilyen lenyügözőbb építmény várta: a nyugati oldalról egy egyszerű 13 láb magas betonfal látszott, amely nem vehette fel a versenyt kínai névrokonával. A puszta betonfal is jelentéssel telítődött. Berlin gondosan fenntartott kettéosztottsága mellett kiemelte a német nemzet és a kontinens megosztottságát, amelyet Churchill „vasfüggöny" metaforája is kifejez. A Fal a hidegháború kiemelkedő szimbólumaként híresült el. A szimbolikus összeköttetés maga is ironikus, hiszen a fal más értelmezésben jelölhette azt a módot is, ahogy Berlin levetkőzte a hidegháborús csatamező szerepét. A város akkor váltott ki nemzetközi konfliktust, amikor 1945 után Németország felosztása megszilárdult, mivel Berlin nyugati szövetségesek által ellenőrzött szektorai a szovjet megszállási zóna közepén helyezkedtek cl. A város az ezt követő 1948^49-es berlini blokád idején egy nemzetközi konfliktus fókuszába került, amikor amerikai és brit repülőgépek meghiúsították a szovjetek erőfeszítéseit, akik megkísérelték leválasztani Berlint a nyugati hatalmak érdekszférájáról. A győzedelmes berlini légihíd bármely más eseménynél nagyobb szerepet játszott abban, hogy a város szimbóluma legyen a nyugat elszántságának a hidegháborúban. A gyakorlatban azonban a légihíd inkább megerősítette, mintsem feloldotta a Berlin körüli anomáliákat. Siettette a két német állam létrehozását 1949-ben, ami után csak Berlin státusa maradt rendezetlen. Az Egyesült Államok és szövetségesei a város sebezhető helyzete ellenére készek voltak megtartani Berlint, míg a szovjet blokk egy kínos kellemetlenséget akart felszámolni. Az 1950-es évek végén a hruscsovi vezetés ismét forszírozni kezdte a berlini kérdést. Keletnémet szövetségese sürgős lépéseket követelt, mivel a városon belüli szinte korlátlan mozgásszabadságnak köszönhetően sok ezer szakképzett munkás és szakember menekült nyugatra. A nyugati hatalmak nem adtak alább abból az eltökéltségből, amelyet a légihíd alatt tanúsítottak, annak ellenére, hogy féltek, a berlini válságot csak háborús eszközök oldhatják meg. így titokban a nyugati vezetők is megkönnyebbültek 1961. augusztus 13-án, amikor egy éjféli akció keretében a keletnémet hadsereg lezárta a berlini szektorok határait, és fallal vette körül Nyugat-Berlint arra hivatkozva, hogy így kívánja megelőzni a küszöbönálló nyugati megszállást. Mivel a Nyugat nem lépett közbe, ez a váratlan lépés hatékony megoldást jelentett a város egészét igénylő, egymásnak feszülő követelésekre: a Nyugat kimondatlanul elfogadta a felosztás tényét, a Kelet pedig lemondott Nyugat-Berlinre vonatkozó igényeiről. így ki lehetett jelenteni, hogy a Berlint a hideg-