Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Brian Ladd: Berlin falai

egyik félnek „imperialista hídfőállás", az a másiknak „a szabadság bástyája" és „a nyugati világ védőpajzsa" volt. Az 196l-es falat azonban tátongó történeti cezúra választotta el előzményeitől. A 19. és 20. század a mobilitás, a kommunikáció és az integráció korszaka volt. A modernitás megfosztotta a városokat hagyományos bilincseiktől. A falak leomlottak, vagy utakkal, csatornákkal és vasutakkal lyuggatták ki őket. Másként szólva: egy régebbi korban, amelyre jóval kevésbé volt jellemző az emberek mobilitása, a hatalomnak nem lett volna szüksége arra, hogy a mobilitás útjába hasonló akadályt emeljen, és az alattvalók nem észlelték volna annak terhét. De a Berlini Fal épp ebben az értelemben jelentett olyan próbálkozást, amely egy politikai fiat útján kísérelte megfordítani a modern világ növekvő gazdasági és társadalmi mobilitását. 0 Az építői által került „Fal" elnevezés erre az anakronizmusra hívta fel a figyelmet, és vette magára a történelem és az emberiség elleni bün jelentését: „Szégycnfal" (Schandmauer). A konkurens „antifasiszta védőbástya" elnevezés komolytalanná vált, és így hamar elvetették. Azonnal nyilvánvaló volt, hogy a Fal ellentétes a modern városra jellemző mobilitás és körforgás szellemével. Egy politikai döntés Berlinben átszakította a modern város vérkeringésének általában magától értetődőként kezelt, láthatatlan formáit-például a gáz és vízvezetékeket. Kevésbé rejtett módon utcákat szelt ketté, és volt, ahol a villamossínek egyenesen a falba futottak. A Berlint más városokkal összekötő vasútvonalak állomásai funkciójukat veszítették, és elhanyagolták őket. A Nollendorfplatz és Bülowstrasse feletti megemelt állomásokból - egy sehová sem vezető vonalon bolhapiac lett. És hogyan működhetett volna a metrórendszer egy fallal felszabdalt városban? A Nyugat-Berlin északi és déli részeit összekötő két metróvonal szerelvényei szcllemvasútként haladtak át a Kelet-Berlin központja alatt fekvő üres állomásokon, ahol 1961 óta egyetlen vonat sem állt meg. Eközben a modern technológia más vívmányai, a szennyezés és a műsorszignálok erőfeszítés nélkül jutottak át a Falon. Ugyanígy a Reichstag melletti szabadtéri koncerteken fellépő nemzetközi hírű rockegyüttesek felerősített hangjai is eljutottak rövidebb távolságra. A keletnémet fiatalok a Fal túloldalán gyülekezve hallgatták a láthatatlan csillagokat, és rendre összetűzésbe kerültek az őket elzavarni érkezett rendőrökkel. A Fal mobilitást korlátozó szerepét különösen plasztikusan érzékeltette az a kiemelt szerep, amelyet az utazás töltött be a keletnémet polgárok gondolkodásában. Műveltségüknek és viszonylagos jólétüknek köszönhetően még a kései huszadik század normáihoz képest is különös előszeretettel utaztak, kormányuk pedig ismerte (és elismerte) az egyébként engedelmes állampolgárok által követelt „utazáshoz való jogot". Sokan váltak az őket Nyugat-Berlintől, Nyugat-Németországtól és általában a nyugati világtól láthatóan elzáró Fal megszállottjaivá." A keletnémet vezetők tudták, hogy alattvalóik számára kísértést jelentenek a kapitalizmus gyümölcsei, amelyektől lo HOFFMANN—SCARPA, A.—SCARPA, L. 1987. n A bezártság érzéséről: GLEYE 1991. 135-149. p.