Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

belvárosi lakótelep, a Szigony utcában). A középső-Ferencváros ugyancsak évtizedekig „rekonstrukciós területként" tartalékolt részén végül nem a VIII. kerületben megkezdett paneles lakásépítés folytatódott, hanem a szemlélet átalakulásával és a tervek folyamatos változásával a '80-as években megindult rehabilitáció már az „enyhe" rehabilitációt, a városi szövetbe illeszkedő megújítást tűzte ki célul. Ugyanakkor mind a középső-Ferencváros, mind a középső-Józsefváros slumosodásában jelentős tényezőként játszott közre a rekonstrukciós/rehabilitációs program elhatározása és megvalósítása között eltelt hosszú idő, ami alatt gyakorlatilag nem történt felújítás a területen, és ez kedvezőtlenül befolyásolta a területen élők társadalmi összetételét, az ott élők hangulatát is. Többek között ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy mindkét terület a tartósan leszakadt és a hátrányos helyzetű rétegek egyik gyűjtőterületévé vált a rendszerváltás idejére. A rendszerváltás óta eltelt közel 15 év alatt azonban radikálisan eltérő utat járt be a két terület. A középső-Ferencvárosban az 1980-as években megkezdett rehabilitáció, néhány éves megtorpanást követően, tovább folytatódott, a jelentős befektetői részvétel cs az ingatlanárak emelkedése jelzik a környék felértékelődését, olyannyira, hogy manapság a legsikeresebb fővárosi rehabilitációként emlegetik. A középső-Józsefváros területén nem csak az évtizedek óta rehabilitációra váró épületek, hanem a rekonstrukció keretében épített Szigony utcai lakótelep is a slumosodás terepévé vált, átépítése csak az utóbbi években kezdődött újra. A dolgozat témaválasztása is ebből adódott: kíváncsi voltam, hol és mikor kanyarodott el egymástól a két kerületrész története, hogyan alakulhatott ki ennyire eltérő helyzet a nem is annyira eltérő adottságú területeken. Természetesen a válasz nem ilyen egyszerű, valószínűleg számos esemény és némi véletlen is közrejátszott a mai helyzet kialakulásában. Ezeket próbálom feltárni az elkövetkező oldalakon. Módszertan Jelen tanulmány megírásához az elérhető irodalom (tanulmányok, cikkek) feldolgozása mellett a Budapest Főváros Levéltára anyagaira: a formálisan illetékes Budapest Főváros Tanácsa (BFT), a fővárosi tanács Végrehajtó Bizottsága (VB) üléseinek, valamint a pártállami rendszer struktúrájából fakadóan legalább ilyen fontos döntéshozó szerv: a Budapesti Pártbizottság (PB) és végrehajtó bizottság 1956-1989 közötti üléseinek jegyzőkönyveire támaszkodtam. Az érintett időszakokban a kerületek (VIII. és IX.) iratanyagait is igénybe vettem, valamint számos szakértővel készítettem személyes mélyinterjúkat. Sajnos a ma élő megkeresettek jó része inkább csak a történet második szakaszára vonatkozóan tudott információkat nyújtani, mivel zömük az 1970-es, 1980-as években kezdte meg működését az érintett területen. A tanulmány első felében a rehabilitáció budapesti alakulását fogom végigkísérni az 1956-1989 közötti időszakban, majd a dolgozat második fele a konkrét esetek: a józsefvárosi rekonstrukció és a ferencvárosi rehabilitáció történetét járja körül. Végül kí-