Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

sérletet teszek a bevezetőben felvázolt kérdés megválaszolására: a két szomszédos terület eltérő fejlődési útjának lehetséges okait és magyarázatait próbálom számba venni, valamint rövid kitekintést adni az azóta eltelt időszak eseményeire; a szocialista városfejlesztés rendszerváltás utáni hatásainak felvázolásával bemutatni, hogy az egykori események, szerencsés, vagy szerencsétlen fordulatok mindmáig meghatározzák az elemzett városrészek lehetőségeit és fejlődésük irányát. A fővárosi rehabilitáció rövid története A főváros II. világháború utáni extenzív fejlődésének időszakában, a város külső részein óriási lakótelepek épültek, ugyanakkor a belső városrészek elhanyagolttá váltak. Ezen időszakban a lakóházak karbantartására, felújítására nagyságrendileg kevesebbet fordítottak, mint amennyi műszaki állapotuk alapján szükséges lett volna. A szocialista lakásgazdálkodás sajátos rendszere miatt, amelyben a mesterségesen alacsony szinten tartott lakbérek még az ingatlanállomány fenntartásának költségeit sem fedezték, megindult a lakásállomány leromlása. A lakásállomány állagának romlása, az eleve kedvezőtlen lakásstruktúra, a komfort nélküli lakások magas aránya miatt a korábban polgári jellegű lakóterületeken kedvezőtlen folyamatok, helyenként slumosodás indult meg. A fővárosi bériakásállomány jelentős része 1952-ben államosítással került az ingatlankezelő vállalatok kezelésébe. Döntő részük az I. világháború előtt épült, és nem került felújításra, illetve a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, azonban az 1950-es 1960-as évek gazdasági prioritásai nem adtak lehetőséget az épületek felújítására. „Az állami ingatlankezelési tevékenységet már a kialakulásánál az jellemezte, hogy a lakásállomány fenntartási szükséglete meghaladta a lehetőségeket. A szűkös pénzügyi forrásokat tovább csökkentette a rohamos iparfejlesztésre törekvő gazdaságpolitika."

2 Az ingatlankezelési tevékenység hatékonyságát az elégtelen pénzügyi források mellett tovább rontotta a meglévő pénzeszközök nem megfelelő felhasználása. Az 1968-as gazdasági reformig érvényben lévő keretgazdálkodás és bázisszemlélet az éves tervben szereplő, de fel nem használt anyagi eszközök elvonásával a pénzek mindenáron való elköltésére ösztönzött. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága (a továbbiakban VB) több-kevesebb sikerrel szorgalmazta, hogy a kormány minél több pénzt biztosítson Budapestnek házak, lakások rendbehozatalára. Az 1950-es években az Üllői út két oldalát tataroztatták reprezentációs okokból, mivel ez az út a repülőtér megközelítési útvonala, ahol a külföldi küldöttségek is elhaladtak (ez csak a homlokzatok tatarozását jelentette, nem pe2 BFL XXIII. 102.a. Az ingatlankezelési tevékenység kerületi önértékelésének összegzése, készítette a Fővárosi Tanács Lakáspolitikai Főosztálya. Melléklet a Fővárosi Tanács VB 1989. október 27-i ülésének jegyzökönyvéhez.