Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

TOMAY KYRA JÓZSEFVÁROS ÉS FERENCVÁROS - KÉT REHABILITÁCIÓS KÍSÉRLET A FŐVÁROSBAN Bevezető Tanulmányomban

1 két szomszédos, és számos rokon vonást felmutató városrész, a középső-Józsefváros és középső-Ferencváros eltérő városrehabilitációs sorsának alakulását, az egyes területeken tervezett és megvalósult rekonstrukciós, rehabilitációs tevékenységek hátterében álló tényezőket, döntéseket kívántam feltárni az 1956-1990 közötti időszakban. Az elavult tömbök, városrészek rehabilitációjának a nemzetközi gyakorlatban két fő módszere alakult ki: az épületek részleges, vagy teljes szerkezetének megtartásával járó rehabilitáció (,, enyhe " rehabilitáció), illetve a teljes, vagy részleges bontással járó rekonstrukció („kemény" rehabilitáció), melynek keretében egy városrész, háztömb egészét, vagy túlnyomó részét lebontják, és új, korszerű épületekkel keltik új életre. A megújulásra „megérett" területek megítélésének, kijelölésének lehetnek fizikai, építészeti és társadalmi kritériumai. A városról való gondolkodás az elmúlt ötven évben nagyban átalakult, a II. világháború utáni időszakra általánosan jellemző rekonstmkciós szemléletet a 1960-as, 1970-es években váltotta fel a komplex rehabilitációs gondolkodásmód. A dolgozat témájául választott két szomszédos terület, a főváros VIII. és IX. kerületének Nagykörúton kívül elhelyezkedő része, a középső-Józsefváros és középső-Ferencváros negyedek negyven éves története reményeim szerint a város belső beépített területeiről való gondolkodás átalakulását, a rekonstrukciós és rehabilitációs városfejlesztés bemutatását, a rehabilitáció térnyerésének illusztrálását is lehetővé teszi. A középső-Józsefváros és középső-Ferencváros területe mind fizikai-építészeti megjelenés (XIX. századi kislakásos, oldalszárnyas épületek, kisipari műhelyek, a város más részeihez viszonyítva alacsony beépítettség- és laksürűség), mind társadalmi sajtosságok tekintetében rendkívül sok hasonlóságot mutatott, sorsuk mégis eltérően alakult. A középső-Józsefvárosban a paneles rekonstrukció eszméje nyert teret (a középső-Józsefvárosi rekonstrukció első ütemében 1965-rc a Tömő utcában épült fel három toronyház, második ütemben pedig 1975-re közel 2800 lakással megépült az első I A kutatást a Politikatörténeti Alapítvány ösztöndíja tette lehetővé, melyet ezúton is köszönök, A tanulmány jelen formájában történő elkészítéséhez nyújtott értékes tanácsaikért, segítségükért külön köszönettel tartozom Szemző Hannának és Sipos Andrásnak. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV II. 2007.323-357. p.