Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Umbrai Laura: Kommunális kislakás-építés Budapesten 1937-1948

szükséglakásokat épített, átszervezte irányításukat, majd megkezdte a főváros szégyenfoltjainak, a hírhedt nyomortelepeknek a felszámolását is. Hasonló kezdeményezésekre már korábban is sor került. Az 1910-es évek elején Bárczy István nevéhez köthető kislakás-építési akció keretében városszerte több mint 5000 kislakás létesült.

3 1926 és 1929 között, a gazdasági élet rövid felfutása idején szintén fővárosi beruházásban épült meg körülbelül 3750 kislakás. Az állam pedig az egyik legnehezebb időszakban, az első világháborút követően sietett a rászorultak segítségére, amikor több mint 6000 barakk-, illetve telepi, valamint 400 bérházi lakást épített. Mindez azonban csak tüneti kezelést jelentett. A fővárosban ugyanis folyamatosan mutatkozott a lakáshiány. A problémát csak abban az esetben lehetett volna orvosolni, ha a magánépítőket adó- és hitelkedvezményekkel kellő mértékben érdekelté tudták volna tenni a kislakások építésében. Erre csak részlegesen került sor, hiszen a vállalkozóknak be kellett érniük az egyes területekre korlátozott 30 éves adómentességgel, ami viszont nem bizonyult elégségesnek újabb építkezési hullám megindításához. A helyzetet pedig tovább nehezítette, hogy a háború következtében, egy idő után már nem is a tőkeéhség, hanem az anyaghiány tette szinte lehetetlenné az építkezéseket. Az állam, bár 1925 óta maga nem épített lakásokat, sőt 1937-ben az általa kezelt lakások többségét átadta a fővárosnak, adókedvezménnyel és hitellehetőségekkel próbálta serkenteni a magánépítők vállalkozó kedvét. így ebben az időszakban - bár létesültek lakások - azok nem a munkásság számára megfizethető hajlékok számát növelték. A lakbéreket mesterségcsen alacsonyan tartó kötött lakásgazdálkodás 1933-as megszüntetésével jelentős emelkedés következett be a bérleti díjak terén is. A szükséglakásos elhelyezést igénylő kilakoltatottak száma soha nem látott méreteket öltött. Ezen a problémán kellett úrrá lennie a fővárosnak, amely az adott körülmények között az államtól csak további adókedvezményeket, illetve határozatainak pozitív fogadtatását remélhette. Budapest az ekkor meginduló lakásépítési akció keretében a háború miatt csak részlegesen tudta megvalósítani a szociális lakásépítést célzó terveit, így ez az újabb, 1940-es évek eleji program sem tudott számottevően javítani a munkásság lakáshelyzetén. Mégis van egy jelentős különbség a főváros által kezdeményezett korábbi építkezésekhez képest. A városvezetés ekkor tett először említésre méltó kísérletet annak a szakemberek által már a századforduló óta igényelt elvnek a megvalósítására, hogy a szociális lakásépítést és kezelést, (amely szükség- és kislakások építéséből, a régiek forgalmazásából, kezeléséből, a rászorultság megállapításából, nem ritkán a lakók közsegélyezéséből, a nyomortelepek felszámolásából stb. is állt) végre egy program keretén belül próbálja megoldani. Korábban, ugyanis egymástól térben és időben függetlenül építettek, forgalmaztak hol kislakásokat, hol pedig szükséglakásokat, és próbáltak gondoskodni különböző módon a város rászorultjairól. 3 UMBRAI2006.