Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Umbrai Laura: Kommunális kislakás-építés Budapesten 1937-1948

Joggal merül fel persze az a kérdés, hogy a gazdaságossági szempontot hivatalból szem előtt tartó székesfőváros miért vállalta fel ezeket a haszonnal aligha kecsegtető kezdeményezéseket? Ennek, a fent említettek szerint jó - bár Nyugat-Európához képest a harmincas évekre már csak igen szerénynek mondható - hagyománya volt Budapesten. Gondoljunk csak arra, hogy a liberális Bárczy-féle városvezetés is lakásépítkezésekbe kezdett, mert a túlzsúfoltság és a hajléktalanság elviselhetetlen méreteket öltött a városban. A két világháború között pedig még inkább előtérbe került a várospolitikában a gondoskodás és elsősorban a produktív szociálpolitika feladatának ellátása, persze mindig ügyelve arra, hogy a fővárosnak még ez irányú vállalkozásai se legyenek veszteségesek. A magánvállalkozókkal összehasonlítva, a városigazgatás helyzetét némileg könnyebbé tette az, hogy az állami anyaggaranciával jóval nagyobb biztonsággal, a saját telkek és a különleges állami adómentességek birtokában pedig valamivel olcsóbban tudott építkezni. Az adómentességeket azonban az állam a kezdetektől fogva ahhoz kötötte, hogy a keletkezett lakások bérét ne a lakáspiac aktuális alakulása, hanem az építési és fenntartási költség határozza meg. Ezeken túl a közületi kislakásépítés több mint negyedszázados tapasztalata azt is mutatta, hogy a hatósági szerepvállalás ösztönzőleg hat a magánépítési kedv megindítására, ami szintén a szociális lakásépítés mellett szólt. A harmincas évek végére kialakult lakáshelyzet tehát ismét cselekvésre késztette a városvezetést, így 1939-ben kezdetét vette a 3000 lakás létesítését kitűző, Budapest egész területét felölelő székesfővárosi kislakás-építési akció. A főváros kislakás-építkezései 1938 és 1939 között A program előfutáraként a fővárosi közgyűlés már 1937-ben döntött a 197., 633., illetve a 406/1937. kgy. sz. határozataiban arról, hogy összesen valamivel több mint 800 kislakást létesít a Vágóhíd és a Megyeri úton, illetve a Forgách utcában. A következő évben pedig a 216. és a 288/1938. kgy. sz. határozat eredményeként további 189 kislakás készült el a Szél és Raktár utcákban, illetve a Városszéli telepen, ahol a harmincas évek első felében megindult építkezést folytatták. A székesfőváros még 1937-ben, a magánvállalkozók lakásépítésbe való bevonása érdekében, felterjesztést nyújtott be a kormányhoz. Ebben azt kérelmezte, hogy mindennemű (tehát nem csak a hatósági) kislakás-építési tevékenység, a rendes adómentességen túl 30 évre szóló, teljes és rendkívüli, a pótadókra is kiterjedő adómentességben részesüljön. A kormányzat ezt a székesfőváros számára engedélyezte ugyan, de a magánépítőkre nem terjesztette ki.

4 Az érvényben lévő adómentesség viszont azért nem volt alkalmas a vállalkozók ösztönzésére, mivel annak területi határa csak a 4 Előterjesztés kislakások építése és az erre a célra szolgáló kölcsön felvételének tárgyában 68806/1939-VI. Fővárosi Közlöny, 1939. 38. sz. melléklet 1. p.; SCHULER 1939. 330. p.