Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Varsányi Erika: A szociáldemokrata frakció a fővárosi törvényhatósági bizottságban (1925-1948)

kinevezte polgármesterré Csorba Jánost, akinek irányításával megkezdődhetett a Városházán az élet normalizálásához szükséges feltételek megteremtése. Mellette - megbízott alpolgármesterként - ott találjuk Bechtler Pétert, az egykori szociáldemokrata törvényhatósági bizottsági csoport jeles tagját, s legfőbb segítőjeként Stern Szerénát, a nagy tapasztalatokkal rendelkező, neves szociálpolitikust. A Közmunkatanács elnöki tisztét ugyancsak szociáldemokrata várospolitikussal, Fischer Józseffel töltötte be a fővárosi Nemzeti Bizottság. Majd az ideiglenes törvényhatósági bizottság május 16-i ülésén sor került a város új vezetőinek megválasztására. A polgármesteri székbe azonban nem kerülhetett szociáldemokrata politikus, mivel Zamercev orosz tábornok, az akkori városparancsnok nem akart szociáldemokrata polgármestert, mert annak nem adhat „olyan könnyen utasításokat, mint egy polgári polgármesternek."

43 A választás mégis a kommunista Vas Zoltánra esett, viszont a három alpolgármester egyike Bechtler maradt. Az új polgármester székfoglalójában külön hangsúlyozta: „A legnagyobb együttműködésben kívánok dolgozni a Szociáldemokrata Párttal, a szakszervezetekkel, a Nemzeti Függetlenségi Front többi pártjaival és annak politikai kifejezőjével: Budapest Nemzeti Bizottságával."

44 Miután a főpolgármesteri posztot megszüntették, helyette Szakasits Árpád személyében elnököt választottak a törvényhatósági bizottság élére. Két fontos ügyosztály szintén szociáldemokrata vezetés alá került: Stern Szeréna - a főváros első és egyetlen női tanácsnoka - a Társadalompolitikai Ügyosztály, Hahn Sándor pedig a Közegészségügyi és Köztisztasági Ügyosztály vezetője lett. Bechtler alpolgármester maradt. Mindezek a tények jelzik, hogy az MSZDP fővárosi szerepe a második világháború utáni időszakban jelentősen megváltozott. Már kezdetektől tekintélyes pozíciókhoz jutott a városvezetésben s a tisztviselői karban is, és így lényegesen nagyobb befolyással rendelkezett a város dolgainak intézésében, mint ami a közgyűlésben és szakbizottságokban elfoglalt helyek révén megillette. A párt súlyának és tekintélyének megnövekedéséhez feltétlenül hozzájárult a községpolitika iránti elkötelezettsége, továbbá az évek során a Városházán megszerzett gyakorlata és tapasztalata, az ottani ügyintézésben való jártassága, amivel a többi párt nem rendelkezett. A frakció tagjainak népszerűségéhez hozzájárultak azok a kétségtelen eredmények, amelyeket a szociálpolitika, az oktatás terén már a múltban is elértek. A kezdeti munka-centrikus városházi légkör, a koalíciós partnerek viszonylag harmonikus együttműködése nagymértékben elősegítette a legégetőbb problémák gyors megoldását, a legsürgősebb teendők elvégzését. így 1945 őszére megteremtődtek a feltételei annak, hogy az ideiglenes politikai állapotokat reprezentáló országos, illetőleg községi intézményeket, testületeket véglegesek váltsák fel. Az első valóban demokratikus fővárosi választásokra október 7-én került sor. A választási harc Szakasits szeptember 1-jci zuglói beszédével vette kezdetét. Ez alkalommal a két munkás43 PIL 274. f. 7/24. őe. idézi: Párközi értekezletek. Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontáció 1944-1948. A dokumentumokat válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta HORVÁTH JULIANNA - SZABÓ ÉVA - Szűcs LÁSZLÓ - ZALAI KATALIN. Budapest, Napvilág Kiadó, 2003. 28. p. 44 FK 1945. 18. sz. 235. p.