Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Kalocsai Péter: Városi közlekedés - hálózat - tömegközlekedés Nyugat-Magyarországon (Sopron, Szombathely)
rületeket is a magasabb színvonalú helyi tömegközlekedésbe. A terveken a munkát a cég Rödl nevezetű mérnöke kezdte meg 1892 júliusában. 136 A pálya fő- és mellékvonalának hossz-szelvényei, helyszínrajzai 1892 szeptemberére készültek el. Végállomásnak a Maycr-féle gyufagyár (mai Semmelweis Ignác utca keleti, vasút felőli vége) melletti, a város tulajdonában lévő 1 holdnyi területet gondolták, s kérték az alakítandó részvénytársaság számára kocsiszín, istálló, kovácsműhely, hivatalnoki lakás és egyéb szükséges épületek létesítése céljából. 137 Szombathely város tanácsa 1892. december 31-én tartott ülésén a jogügyi, pénzügyi, szépítő, erdő- és gazdaságügyi bizottságokat bízta meg a lóvasút létesítésével kapcsolatos terveknek, valamint a Junker és Gaertner cég ajánlatainak (városi adók alóli mentesség kérelme, a vaspályák által elfoglalt területek ingyen történő átadása, a közúti vasút város által történő megválthatásának ideje, ára stb.) áttanulmányozásával, a szükséges módosítási javaslatok kidolgozásával. A bizottságok a lóvasutat hasznos és célszerű vállalkozásnak tartották. Javasolták a Gyár (Semmelweis Ignác) utcai végállomást összekötni a lovassági laktanyához vezető vonallal, a részvénytársaság városi közterhek alóli mentesítését, a pályatestek által elfoglalt területek díjmentes átengedését, a szükséges vonalbővítési igények két éven belüli megvalósítását stb. 1893 nyarán a Junker és Gaertner cég az előmunkálati engedély 1 évre történő meghosszabbítását kérte és kapta meg a kereskedelemügyi minisztertől. 138 Az építkezés azonban nem indult meg. Ennek oka, hogy közben a Junker és Gaertner cég vállalkozásaival problémák merültek fel, belebuktak a Rohonc és Hodász közötti lóvasúti vállalatukba is, s mivel a város vezetése semmi kilátást nem látott a szombathelyi lóvasút e cég által történő megépítésére, az ügyet 1894 májusában lezártnak tekintette. 139 Sopronban először az Oedenburger Zeitung egyik 1888. novemberi számában érvelt ifj. Anton Brandl egy helyi lóvasút létesítése mellett, és ismertette terveit. Az érvek között szerepelt, hogy az idő pénz („Zeit ist Geld"), a beruházás révén a soproni polgárok időt takaríthatnának meg, az idegenek soproni tartózkodása kényelmesebbé válna, és nemcsak a közlekedés, de a kereskedelem is fejlődne. Hosszan taglalta a várható utazóközönséget (a vonatok utasai, katonák, diákok, színházlátogatók, bálok résztvevői stb.). Naponta 28 személyvonat érkezett ekkortájt Sopronba. 10 krajcáros viteldíjjal és minden lakos évi legalább tízszeri utazásával már rentábilisnak és életképesnek gondolta a vállalkozást. Az általa javasolt útirányok: 1. Várkerület-Színház utca-Széchenyi tér-körjárat, 2. Széchenyi tér—II. Rákóczi Ferenc utca-Kossuth Lajos utca-Déli pályaudvar, 3. Széchenyi tér-Erzsébet utca-GYSEV pályaudvar, 4. Várkerület, (Hátsó kapu)-Ötvös utca-Pócsi út, 5. Déli pályaudvar-Erzsébet-kert-Lövérek-Bánfalva. 6. Déli pályaudvar-Wesselényi út-úszóiskolák-Kaszárnya utca-főhálózat. Elképzelései között szerepelt, hogy először csak az első négy vonalat kellene kiépíteni, s a részvénytársasági formában megvalósuló vasúttársaság 50-60 év múlva a 136 Lóvasút Szombathelyen. Dunántúl, 1892. júl. 24. 30. sz. 5. p. 137 VaML, SzV Polg. ir. I. 56/1893. sz. 138 uo. 139 UO.
