Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Kalocsai Péter: Városi közlekedés - hálózat - tömegközlekedés Nyugat-Magyarországon (Sopron, Szombathely)

rúdja törött el.

116 Szombathelyen december 2-án történt baleset. A Hungária Szálloda omnibusza a Széli Kálmán utcában a megállóhelyéhez már lassan közelítő villamoskocsi előtt fordult be a Vörösmarty utcába és a két jármű összeütközött. A baleset következtében az omnibusz felborult, szerencsére az utasok komolyabb sérülést nem szenvedtek.

117 E balesetektől eltekintve csak ritkán merült fel gond a társaskocsi-közlekedéssel. Például 1904-ben a Vasvármegye című napilap arról írt, hogy a társaskocsik vágtatnak, száguldanak a Széli Kálmán utcában, s „az omnibuszkocsisok oly őrületes hajtást visznek véghez az utcán, hogy a közbiztonságot veszélyeztetik."

118 Szombathelyen és Sopronban az omnibusz-közlekedés mindvégig kisvállalkozás maradt. A vállalkozók csak néhány kocsit tartottak forgalomban. Vállalkozásuk jövedelmezőségére, jelentős utasforgalmára enged következtetni az a tény, hogy az omnibusz-közlekedéssel lefedett területeket érintve építették ki mindkét városban a villamosvasutat is. A társaskocsik a vizsgált települések mindennapjainak szerves részévé váltak a városon belüli személyszállítás lebonyolításával. Szombathelyen és Sopronban a kétféle tömegközlekedési eszköz mintegy 10 évig működött egymás mellett. Az első tömegközlekedési eszközről a Sopron című lap 1888-ban a következőképpen vélekedett: „Az omnibus közlekedés pedig nagyon primitív és bizony gyakorta restelkedik az ember bebújni abba a ketrecbe, a melybe néha napján úgy tömik az embert, mint a csirkéket az ólba."

119 Tovább kellett lépni, új megoldást kellett keresni. Közúti vasúttervek Közúti vasutaknak a korban a települések belterületén, többnyire az útburkolatba fektetett vágányokon közlekedő, helyi forgalmat lebonyolító vasutakat nevezték. A vonatatás módja szerint lehettek ló-, gőz-, benzinelektromos-, vagy villamosvasutak. A gépi vonatású közúti vasutakhoz képest a ló vasutaknak olcsóbb volt a beruházása és költségkímélőbb az üzemeltetése is. Az omnibusztól a lóvasút abban különbözött, hogy kötött pályán, sínen közlekedett, nagyobb befogadóképességű (16-24 fő) volt. A sínpáron könnyedén és simán haladó lovak vontatta kocsik kényelmesebb utazást biztosítottak. 1874-ben három, 1891-ben pedig már négy vonalon közlekedtek a társaskocsik Szombathelyen. Mindez arra enged következtetni, hogy a városban jelentős igény volt a tömegközlekedési szolgáltatások iránt. Közben a szombathelyi vasútállomás megindult vasúti csomóponttá válásának útján. Ennek következtében Vas vármegye székhelyén egyre jelentősebb személyforgalom irányult a pályaudvar felé és onnan is a 116 Omnibusz és elektromos kocsi. Soproni Napló, 1901. szept. I. 70. sz. 5. p;. Zusammenstoss. Oedenburger Zeitung, 1901. szept. 1. 200. sz. 6. p. [17 Összeütközött a villamossal. Vasvármegye, 1901. dec. 4. 160. sz. 5. p. I 18 Vágtat az omnibusz. Vasvármegyc, 1904. okt. 7. 227. sz. 3. p. 119 Lóvasút Sopronban. Sopron, 1888. nov. 21. 93. sz. 1. p.