Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Frisnyák Zsuzsa: A telefon térbeli terjedése Budapesten (1881-1912)
Más eljárást követtem az 1912. szeptemberi állapotot tükröző telefonkönyv elemzése során. 8 A kiépített adatbázisba minden fővárosi címet felvettem, de nem foglalkoztam az ugyanabban szereplő Budapest környéki települések előfizetőivel. Ha egyazon telefonszámon két lakhely - egy nyári és egy téli - szerepelt, akkor kizárólag az utóbbit emeltem be az adatbázisba. Mindez azt jelenti, hogy 1912-ből összesen 13 615 előfizetői állomás helye (kerület, utca, házszám) került az adatbázisba. Igen gyakori, hogy egyazon telefonszámhoz és lakcímhez több előfizető is tartozott. Például dr. Bischitz Bandi Endre földbirtokost, az Angyalföldi Demokrata Polgárok Körét és dr. Bischitz Miksát a Hungária krt. 69. szám alatt ugyanazon a számon lehetett elérni. Az adatbázisba az egy fővonali állomást használó három előfizetőt - akik nyilvánvalóan mellékállomásokkal osztották meg a vonalat - egy tételnek vettem. A telefon térbeli terjedését ekkora halmaz esetén már nem lehet pontszerűen ábrázolni: ezért itt más típusú - a későbbiekben értelmezett tartamú - térképeket szerkesztettem. A statisztikai évkönyvek szerint a fővárosi és az azzal együtt számolt környékbeli telefonhálózat (Pestújhely, Rákospalota, Újpest) 191 l-ben 21 ezer, 1912 végén pedig 23 ezer előfizetői állomásból állt. Arról nincsenek adatok, hogy ebből mennyi állomás üzemelt Budapest közigazgatási határán belül, és mennyi a környező településeken. Következésképpen nincs válasz arra sem, hogy az adatbázisba nem bekerülő mintegy hétezernyi címből mennyi a környékbéli, és mennyi az olyan fővárosi előfizetői állomás, melynek birtoklói nem kívántak szerepelni a távbeszélő névsorban. Sőt, mindezen túlmenően a statisztikai évkönyvek és a posta által nyilvántartott forgalmi adatok között-sajnálatos módon pontosan nem részletezett - szcmléletbeni különbség is van. Ezt támasztja alá Hajós Pál posta-főigazgató „A távbeszélő fejlődése számokban" című tanulmánya, amely szerint a fővárosi főállomások száma 1912-ben 17 771 darab. Ez a mennyiség már sokkal inkább közelít az adatbázisba felvett címek mennyiségéhez. Összességében elmondható, hogy az előfizetők számát illetően általános a káosz: a különböző források (Statisztikai Évkönyv, kereskedelemügyi miniszter éves jelentései, postastatisztikák) más és más értékeket tartalmaznak. A korai évek (1881-1885) A fővárosi telefon kezdeteiről ellentmondásos és töredékes adatokkal rendelkezünk. Hivatalosan a telefonhálózat 1881. május l-jén kezdte meg a működését, de a hálózat próbaüzeme több héttel korábban megkezdődött, az előfizetők közötti beszélgetések május elseje előtt is létrejöttek. 10 Nem lehet tudni, hogy a hivatalos indulás napján a telefonhálózat összesen hány előfizetővel rendelkezett. 1898-ban megjelent Váter Jó8 A budapesti és környékbeli magyar kir. távbeszélő hálózatok előfizetőinek és nyilvános állomásainak betűrendes névsora, 1912. szeptember. Budapest, 1912. 554 p. 9 Az ötven éves magyar távbeszélő. Magyar Posta. 1931. 383-403. p.
