Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Frisnyák Zsuzsa: A telefon térbeli terjedése Budapesten (1881-1912)
ben. 6 Mindemellett a telefonkönyveket az első világháború előtt még műfaji kiforratlanság is jellemzi. Az előfizetők önmagukról közölt adatait szerkesztés és adategységesítés nélkül jelentették meg. Mindez azt eredményezte, hogy a lényeges és lényegtelen információknak igen sajátos - időnként komikus - egyvelegét tartalmazzák a telefonkönyvek. Összességében elmondható, hogy a telefonkönyvek és előfizetői névsorok kevésbé az előfizetők, sokkal inkább az előfizetői állomások megállapításának elsődleges forrásai. Mindez azért van így, mert egyazon előfizető több, különböző épületben, városrészben is bérelhetett telefonállomást. Az előfizetők száma és a telefonállomások száma tehát nem azonos. Ennek ellenére a korabeli listákban, a hivatalos levelezésekben, de még a statisztikai forrásokban is az „előfizetők" terminust használják az „előfizetői állomások" értelmében. 7 Gyakorlati (használhatósági) megfontolásokból munkámban én is ezt a szóhasználatot követem. Úgy látom, hogy az előfizetői listák, telefonkönyvek értelmezésével nemcsak a hálózat térbeli terjedése, a telefonhasználat korabeli gyakorlata tárul fel, hanem kibontakozik belőle egy társadalmi-üzleti kapcsolati háló is. Mindezeken felül, a Budapest városszerkezetéről bennünk élő kép egy új, a korábbiakban rejtve maradt elemmel gazdagodik. A telefon korai időszakából térképszerű megjelenítésre az alábbi előfizetői listákat választottam ki: 1881. február 10-i állapot (23 előfizetői állomás), 1881. április 15-i állapot (66 előfizetői állomás), 1882. február 1-jei állapot (239 előfizetői állomás), 1883. december 31-i állapot (407 előfizetői állomás), és végül 1885. szeptember 1 -jei állapot (545 előfizetői állomás). A telefon térbeli terjedését bemutató térképeket a Homolka József 1896-ban megjelentetett „Budapest térképe házszámok megjelenésével" című térképének felhasználásával készítettem el, olyan formában, hogy az előfizetői állomások helyét - a lehető legprecízebben - pontszerűen rávetítettem az elhalványított eredeti térképre. Természetesen szerencsésebb lett volna egy 1880-as évek első felében kiadott térképet használni alapként - hiszen az eltelt idő alatt a városszerkezet is változott - de az ábrázolás minden követelményének (világos rajzolatú, olvasható utcaszámokkal ellátott átnézeti térkép) megfelelőt nem találtam. Az ezzel kapcsolatos döntést (későbbi térképen korábbi állapot bemutatása) az is megkönnyítette, hogy minden egyes előfizetői állomást el lehetett helyezni a térképen, azaz nem voltak olyan telefonkészülékek, melyeket az időközben felszámolásra kerülő háztömbökben, megszűnő utcákban stb. létesítettek volna. 6 1901 -ben például a Miniszterelnökség Elnöki osztályán működő készüléket nem vetetik fel a helyközi távbeszélő névsorba. Vö. Szalay posta és távírda elnökigazgató levele a miniszterelnökhöz, 1901. február 7. Magyar Országos Levéltár ( a továbbiakban MOL) K 26 (Miniszterelnökség. Központilag iktatott és irattározott iratok) ME. 507/1901. ügyirat. 7 A statisztikai évkönyvek előfizetőkre vonatkozó számai csak hozzávetőlegesen egyeznek meg az előfizetői névsorok értékeivel. Az 1883. december 31-i állapotot tükröző lista például 407 előfizetői állomást tartalmaz, ezzel szemben a statisztikában 420 szerepel. Azt vélelmezem, hogy a különbségek oka az adatszolgáltató hanyagságában keresendő. Különben ez a hanyagság a telefontársaság egyéb üzleti ügyeiben is tettenérhető.
