Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében

tal a Helytartótanácshoz éves rendszerességgel felterjesztett jelentés mellékleteként készült jegyzékek

13 is nagyobbrészt rendelkezésre állnak. Ezek alapján a polgárnak felvett személyek névsora 1802 és 1870 között folyamatosan rekonstruálható.

14 Feltételezhető, hogy a polgárkönyv a városi tanács jegyzőkönyveinek kivonatolásával készült, a Helytartótanácsnak felküldött, latin nyelvű névsorok pedig a polgárkönyv adataira épülnek, és mivel a korunkban (a 18. század második felétől) keletkezett tanácsülési jegyzőkönyvek

15 szintén fenmnaradtak, segítségükkel akár az adatbázis további evekre történő kiterjesztésére, akár az adatok ellenőrzésére mód nyílik. Nem maradtak fenn viszont a népösszeírások (conseriptiones ignobilium), melyek révén a polgárság mindenkori létszámát, valamint a nem-nemes városi népességhez viszonyított arányát megállapíthatnánk. Ezek hiányában egykorú statisztikai írók müveire, továbbá más források adataira vagyunk utalva. Eszerint IL József népszámlálása idején (1787-ben) Pozsonynak 1435 polgára volt, az 1815-ös népösszeírás idején 1615, az 1828-as országos adóösszeírás alkalmával 1599 polgárt számoltak össze a városban, a Közhasznú Esmeretek Tára című lexikon Pozsonyról szóló (az 1839-ben megjelent kötetben található) szócikke - nyilván kerekített adatként - 1600 főt, Fényes Elek pedig 1843-ban 1630 főt adott meg.

16 Az adatsor azt sugallja, hogy a 19. század első felében alig változott a polgárság száma. Az adatok értékelésénél azonban figyelembe kell venni azt a történészi megfigyelést is, hogy a korabeli összeírásokban a polgár kategóriát következetlenül használták, ide sorolva olykor minden iparosmestert és háztulajdonost is.

17 Ezért a közölt számokat közelítő értékűnek fogadhatjuk el. A mozdulatlanság látszatának ugyanakkor ellentmond, hogy az egyetlen olyan hosszabb időszakban, 1808 és 1821 között, amikorról rendelkezésre állnak a (vélhetően teljes) adatok, 666 elhunyt polgárra 950 (143%) újonnan felvett jut, amiből stagnálás helyett jelentős növekedésnek kellene következnie.

18 Az adatokkal kapcsolatban az is figyelemreméltó, hogy a polgárok a város teljes népességéhez mért súlyát az egykorú statisztikai kiadványok szintén változatlannak mutatják. A város teljes népességének összegéről sincsenek folyamatosan adataink, részint azért, mivel a népösszeírások iratanyagának sorsáról nem tudunk. A másik ok az, hogy a katolikus egyház által évenként kiadott címtár (Schematismus) forrásértéke Pozsony esetében különösen csekély, ugyanis az esetek döntő többségében a városrész és felekezet szintű adatok előző évi összegeit írták át.

19 Ez a gyakorlat - a füzeteket kiadó egyház érdektelensége mellett - azt is jelzi, hogy a kortársak feltehetően úgy érzé13 Magyar Országos Levéltár (ezentúl: MOL) Helytartótanácsi Levéltár Városi Osztály (C 49). 14 Az adatbázis közzététel alatt áll a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület és a TÁRKI által közösen fenntartott elektronikus Társadalomtörténeti Adatarchívumban. 15 AMB 2. a. Protocolla Magistratuales 16 Rendre: TST 1975. 90. p.; BALLUS 1823. 198.; BÁCSKAI 1988a. 214. p.; FÉNYES 1843. 2. köt. 442. p.; KET/9. 480-481. p. 17 DÁNYI 1980. 199. p. is Az elhunytak adatai a Helytartótanácsnak felküldött jelentésekből származnak; a conseriptio mortuorum civium listáját 1809 óta szintén minden évben fel kellett terjeszteniük a szabad királyi városoknak (MOL C 49).