Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében

kelték, hogy a városi népesség nem gyarapodik jelentősen. Harmadrészt viszont az a (bevezetőben már említett) sajátosság nehezíti meg Pozsony népességszámának megállapítását, hogy periodikusan nagy számú átmeneti lakosság élt a városban, akiknek a regisztrálása problematikus lehetett. E szempontokat is mérlegelve megállapíthatjuk, hogy a szabad királyi város teljes népességéhez viszonyítva a polgárok aránya öt százalék körül mozgott

20

, ami jelentősen meghaladja az egykori Pest hasonló adatait (2-3%), de megfelel a Kassa és Győr esetében számított értékeknek (5-6%). Jócskán elmarad viszont Debrecenétől, ahol 1847-ben a lakosság 11 százaléka rendelkezett polgári címmel.

21 Ezek az adatok nem csupán azt jelzik, hogy a városi társadalom szerkezetét kifejező arányszám számottevő különbségeket mutathatott, hanem azt is, hogy az eltérések több tényező - a népességszámon és a városgazdaság szerkezetén túl például a vonzerő és a befogadó készség - hatását tükrözik. 1. ábra A polgárielvétel dinamikája 19 Schematismus venerabilis cleri archi-dioecesis Strigoniensis (változó címen). E kiadványok szerint például 1823 és 1847 között a Szent Márton egyházközség pozsonyi területéhez tartozó római katolikusok száma - ez a népesség a Váraljával együtt számított Pozsony lakosságának durván felét teszi ki - csupán hét évben változott az előző esztendőhöz képest, az ugyanitt élő evangélikusoké és a váraljai zsidóké pedig csak kétszer. 20 A józsefi népszámlálás idején a tényleges népességet (1787: 28.485) vettük alapul (TST 1975. 90. p.), az 1828-as összeírás esetében LUDOVICUS NAGY (NAGY 1828. 256. p.) a Váralját is tartalmazó 37.180 fős népességszáma alapján 30.000 fős becsült értéket feltételeztünk. 21 CZOCH 1998. 58. p.; BALÁZS 1980. 107. p.; NAGY 1975. 382. p.; KOMORÓCZY 1974. 193. p.