Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Ö. Kovács József: Az újkori német társadalomtörténet útjai Ismerteti: PERÉNYI ROLAND

Ö. KOVÁCS JÓZSEF Az újkori német társadalomtörténet útjai Debrecen, Csokonai Kiadó, 2004. (Csokonai Új História Könyvek) 167 p. Komoly feladatot jelent egy olyan történetírói irányzat kialakulásának és elterjedésének bemutatása, amelynek nem létezik általánosan elfogadott, pontos definíciója. Még bonyolultabb a helyzet, ha ennek az irányzatnak-jelen esetben a társadalomtörténetnek - egy olyan helyi változatát próbáljuk elemezni, amelyen belül a történelmi sajátosságokból kifolyólag mind időben, mind pedig térben egyidejűleg többfajta koncepció élt egymással párhuzamosan. Erre a nehéz feladatra vállalkozott a német társadalomtörténeti kutatásokat több korábbi tanulmányában is bemutató Ö. Kovács József Az újkori német társadalomtörténet útjai című kötetében. A szerző célja a társadalomtörténet németországi előzményeinek, a diszciplína intézményesülési folyamatának bemutatása a „hosszú" 19. században. A könyv három kérdést tart szem előtt: milyen eszmetörténeti előzmények domináltak a társadalomtörténet intézményesülése során; hogyan igazolható a társadalomtörténet elméletekhez való kötődése; valamint hogy miként tükröződnek ezen intézményesülés sajátosságai az empirikus kutatásokban. E három kérdésre három különálló egységen belül, három egymástól egészen eltérő vizsgálaton keresztül próbál választ adni a szerző. A társadalomtörténet németországi útjai címet viselő első egység a németországi történettudomány 19. századi intézményesülését mutatja be. E folyamat meghatározó eszmetörténeti irányzatát - s egyben azt a viszonyítási pontot, amellyel szemben a társadalomtörténet pozícionálta magát - a historizmus jelenti. A historizmus kialakulásának történetét és alapgondolatait Georg Iggers már felvázolta magyarul is olvasható munkájában,

1 ezért Ö. Kovács a historizmus főbb jellemzőinek felsorolása mellett elsősorban az irányzat különböző jelenkori értelmezéseinek bemutatására koncentrál. Ugyanakkor arra is kísérletet tesz, hogy - mint azt Gérard Noiriel tette Franciaország esetében

2 - a különböző történetírói irányzatokat és tudományos vitákat a történettudomány professzionalizációjának kontextusán belül vizsgálja. Németország esetében azonban jóval nehezebb ez a feladat, hiszen a Franciaországban tapasztalt centralizáltsággal szemben német nyelvterületen több regionális kutatási központ alakult ki, így az egyetemek, kutatóintézetek és folyóiratok sokaságában még manapság is meglehetősen nehéz kiigazodni. A tájékozódásban Ö. Kovács könyve sem tud igazán segítséget nyújtani az olvasónak. Míg a fejezet első, nagyobbik része a historizmus 19. századi nagy alakjaival, illetve ezek történészi koncepcióival, valamint a historizmussal szembeni kihívásokkal - a pozitivizmussal, Weber és Simmel hatásával, vagy éppen a Lamprecht-vitával - és a német társadalom1 IGGERS, GEORG G.: A német historizmus. Budapest, Gondolat, 1988. 2 NOIRIEL, GÉRARD: A történetírás „válsága". Budapest, Napvilág, 2001.