Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
RECENZIÓK - Ö. Kovács József: Az újkori német társadalomtörténet útjai Ismerteti: PERÉNYI ROLAND
történet 1945-ig tartó korszakával foglalkozik, addig a második, rövidebb rész az „igazi", társadalomtudományos társadalomtörténetírás 1950-es évektől történő kialakulásának rövid vázlatát adja. A német társadalomtörténet aktuális kérdései és irányzatai, a történeti antropológia és mikrotörténelem németországi recepciója, az Alltagsgeschichte jelentősége vagy a „linguistic tum" lecsapódása azonban mindössze említésszerűen jelennek meg a fejezet végén. Ez persze magyarázható azzal, hogy a fent említett kutatási irányzatok elsősorban a kora újkor vagy éppen a 20. század történetét kutatják, s ezzel kiesnek a könyvben bemutatandó „hosszú" - ami a társadalomtörténet kialakulását illeti „nagyon hosszú", egészen az 1950-es, 60-as évekig eltartó - 19. századból. De éppen ebben rejlik a könyv alapkoncepciójának fő problémája. Ugyanis azt az alapvetően jó ötletnek tűnő kettős célt, hogy a történettudomány 19. századi intézményesülésének folyamatát a korszak történetével foglalkozó munkák (amelyek csak kisebb részben keletkeztek a vizsgált korszakban) eredményeivel szembesítsük, csak úgy lehet megvalósítani, ha a historiográfiai áttekintés túllép a vizsgálat időbeli keretein, és egészen a közelmúltig kiterjeszti azt. Ezzel azonban az egész szöveg elveszti fő rendszerező elvét és koherenciáját. Ez még jobban látszik akkor, ha a könyv második és harmadik egységét vetjük össze az első, döntően historiográfiai fejezettel. Az Újkori német várostörténetek című második egység a német várostörténeti kutatások historiográfiai áttekintését adja. A várostörténet alapvető fogalmai - város, városodás, urbanizáció - mellett olyan, nem kizárólag a várostörténet kutatási területéhez tartozó fogalmi problémák is előkerülnek, mint például a polgárság, civil társadalom, középosztály. Itt is látszik tehát, hogy - és ezt maga a szerző is elismeri - a várostörténet nem vált önálló kutatási területté a német társadalomtörténeten belül. Ez még jobban kirajzolódik/f németországi társadalomfejlődés általános vonásai (mintha maga a cím is egy a „hosszú" 19. században keletkezett történészi munkából származna) című alfejezetben, amely lényegében Hans-Ulrich Wehler Deutsche Gesellschaftsgeschichte című monumentális összefoglalójának, tehát egy nem kimondottan várostörténeti munkának a nyomán vázolja fel az iparosodás és a vele párhuzamosan zajló urbanizáció németországi folyamatát. Az ezt követő, Más empirikus történeti művek (érdekes, hogy a cím azt sugallja, hogy Wehler munkája empirikus kutatáson alapszik, holott elsősorban más történeti munkákat foglal össze) című fejezet pedig a legújabb várostörténeti kutatásokból ad válogatást. A könyv legrövidebb, harmadik egysége Az iparosodás hatásai Németországban a ,,hosszú XIX. században" címet viseli. A fejezet a szakirodalom alapján foglalja össze az indusztrializációval és a modem társadalom kialakulásával járó társadalmi problémákat. A fogalmi keretek tisztázását a demográfiai viszonyok rövid áttekintése követi, majd a szegénygondozás és szociálpolitika problémájának, illetve az alsóbb rétegek életviszonyainak és mentalitásának bemutatása zárja a fejezetet. Látható tehát, hogy a könyv már említett alapkoncepciója lényegében azt eredményezi, hogy az önmagukban teljes értékű tanulmánynak tekinthető egységek között nehéz megtalálni az összekötő kapcsot. Persze értelmezhetjük e koncepciót úgy is, hogy amíg a könyv első egysége a német társadalomtörténet kialakulásának hátterében
